Kar.-i O-kérdés A CSODÁRÓL
Nem tudok minden közhelyet felsorolni, amellyel az újságok szerkesztői élnek. Csak ízelítőül néhányat:
A ... tegnap, ma és holnap.
Három mondat a ...-ről.
Egy bekezdés a ...-ről.
A ...előestéjén.
A ... másnapján.
Nekem ilyen közhely a Vigilia évenként ismétlődő karácsonyi körkérdése.
Idén körkérdésük azt firtatja, hogy a megkérdezettek mit tartanak – a csodáról.
Az első csoda: Csoda, hogy nem unják a szerkesztők az évente ismétlődő körkérdéseket. Ezzel máris benne is vagyok magam is a csoda témában.
A kérdés: A csoda „mi a csoda”? Micsoda az a valami, amit csodának hívunk?
Csoda-e, hogy nem lehet rá normálisan felelni? (Ettől olyan romantikus, olyan dadogásra kényszerítő.)
Csoda, hogy Jézus áttűnt a zárt ajtón, evett a halból, teste a sebeit tapogató Tamás ujjai számára akadályt képezett, majd aztán távoztakor újra áttűnt a falon, később pedig „felment a mennybe”.
Csoda, hogy nem tűnik át az asztalra feltett lábam a lapján, amikor tudható, hogy az elemi részecskék között hatalmas űrök vannak, és alig valami anyagnak mondható izé.
Csoda létében az egész világegyetem. Soroljam? A táguló univerzum a maga végtelen mivoltával aránytalanul nagy az emberhez képest.
Csoda, hogy Isten mégis és ennyire személyesen törődik velünk.
Csoda, hogy a gabona váza irányban tartja hosszú szárát.Csoda, hogy nincs „ember”, csak férfi és nő van.
Csoda, hogy kitartanak egymás mellett, noha csak sejtéseik vannak egymás mélységeiről.
Csoda, hogy az Antarktiszon egykor trópusi viszonyok uralkodtak.
Csoda, hogy egyesek meggyógyultak Lourdes-ban. Ezek csodás gyógyulások.
Csoda, hogy egyesek meg Medjugorjéban gyógyulnak meg, s ezek meg hivatalból
nem tekinthetők annak.
Csoda, hogy a szeretet túlmutat az emberi léten: örökkévaló. Nevezzük üdvösségnek.
Csoda, hogy nem halunk meg egészen. A jobbik énünk elpusztíthatatlan.
Csoda, hogy ez mégsem sikerülhet saját erőnkből.
Csoda, hogy Isten irgalmasságában mégis magához emeli halálukban az őt szeretőket.
Csoda, ahogy a tudat nélküli növények és állatok programozva vannak.
Csoda, ahogy a Föld mint olyan olykor mintha élne.
Csoda az a komplex és önfenntartó, megújulni képes rendszer, amit természetnek hívunk vagy ökoszisztémának.
Csoda, hogy egy méh nem méh, egy hangya nem hangya, egy termesz nem termesz stb. Csak a raj együtt él meg. De élete van külön mindnek, ha ugyan azt a determináltságot annak lehet nevezni, melynek a következtében életük teljesen a beléjük írt kódnak megfelelően folyik le.
Csoda-e, hogy itt abbahagyom?
2009.12.08. 09:16 emmausz
Csoda-e?
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr195168729
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek