Mickey webnaplója

Reggel üresség. Senki semmit nem tett a netre azok közül, akiket olvasni szoktam. Ülök bambán a gép előtt, amikor előtolakodik egy elég őrült hangzású vegyület neve: Lizergsavas dietiléter. Gimnazista koromban olvastam Király József pszichológus könyvét: a szakma népszerű ismertetése volt a témája. Ebben ír a bódítószerekről, az LSDről. (Noha ez Lizergsavas dietilamid, a történet szempontjából mindegy.) Valamiért már kinőttem abból a koromból, hogy postás legyek, mert az biciklizhet, vagy kalauz, mert az villamosozhat, esetleg taxisofőr. Két terület iránt tanúsítottam érdeklődést: 1. a kertészet: el is ballagtam egy virágkertészhez, aki elmondta, hogy ide nagy fizikai állóképesség kell, nehéz tárgyakat cipelnek ide, meg oda, azonkívül rosszul fizet; 2. a pszichológia (noha az ateista szoc. idején elképzelhető, hogy az ún. lelki jelenségekkel milyen szinten foglalkoztak). Mindenesetre már megjelent Király József Lélektan-a, ebben volt olvasható ez a kacifántos vegyület, ún. genfi elnevezéssel, mert a dietiléter rendes magyar neve amúgy égeny lett volna, később meg éter. Na én elvoltam ezzel a vegyületnévvel, olyannyira, hogy 45 év távlatában is hibátlanul fel tudom idézni. Egyetlen lélektannal foglalkozó intézményt találtam a telefonkönyvben, a Váci úton működő munkaképesség-vizsgáló intézetet, amely adottságok alapján különféle szakmunkákat ajánlott a vizsgálatra jelentkező alanyoknak. Elvándoroltam tehát oda is, és érdeklődtem, hogy milyen módon lehetnék pszichológus, és meg lehet-e abból élni. Olyannyira kategorikus nemmel feleltek második kérdésemre, hogy otthagytam, és soha többé nem érdeklődtem e pálya iránt. Nem is maradt meg fejemben más Király könyvéből, mint ez a megjegyezhetetlen mivolta ellenére megjegyzett lizergsavas dietiléter. Elmentem dolgozni a Goldbergerbe, festékkészítőként, így aztán kereskedelmi főiskolára jelentkeztem egy év múlva.            
Életem kanyarjai olyan logikusak, mint NP jezsuita viccének a poénja.
Hogy értsétek, az egészet el kell mesélnem:
Árpád apánk seregeivel megérkezett az alföldre, ott is egy településhez. Árpád apánk itt sok legelő kecskét látott, és így szólt, ha már ennyi a kecske itten, legyen ez a település ezentúl Kecskemét. És azóta a várossá fejlődött falu neve Kecskemét.
Tovább haladt északnak Árpád urunk udvartartásával. Egyszer csak még több legelésző kecskét lát. Így szól kíséretéhez: Mivel itt még több kecske legel, legyen ezentúl az itt elterülő település neve ezentúl Balassagyarmat.      
Bizony, bizony kanyargós lett életutam, hiszen elvégeztem a főiskolát, és rendesen munkába álltam volna. Ám ekkor 25 hónapra berántottak a seregbe. Leszerelve folytattam a kereskedelmi munkát, a rendszerváltásig. Ekkor becsődölt a keresk. Kft., ahol éppen dolgoztam, magam meg az újságírás felé orientálódtam munkanélküli koromban. Eladdig, hogy a mai napig lapszerkesztőségben dolgozom.
Hiába csavarog az ember, egyszer csak rátalál hivatása, és többé nem szabadul tőle.
Velem is ez történt.  
Végüli s erről szól Renoir festő parafadugó-elmélete, mely szerint a patakba dobott parafa dugó egyszer csak elérkezik a tengerbe, ha mégoly sok kanyargás, akadályok legyőzése árán is.
Ezt mások Gondviselésnek hívják.