Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: @emmausz: Sajnos, semmit nem lehet tenni. Szerencsére völt már évek óta egy diaszkennelésre is alk... (2018.01.19. 07:06) Gépakarat
  • emmausz: A prófétanő szóljon belőled! (2018.01.11. 16:46) Epizódok a kórházi életből
  • emmausz: Lám, lám. Örülök ennek a találatnak. (2017.12.23. 09:31) Változó időben
  • Klári Bodó: Köszönöm, Mick, letölthetem e-könyvben az egészet, csak nagyon rossz a régi könyv betűje meg sűrű ... (2017.11.29. 09:20) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • exbikfic: @emmausz: Ez így van, rémisztgetik az embert folyamatosan. A kórházas-orvosos filmekben is kivétel... (2017.11.24. 18:08) Retro

Utolsó kommentek

  • exbikfic: @emmausz: Sajnos, semmit nem lehet tenni. Szerencsére völt már évek óta egy diaszkennelésre is alkalmas lapolvasóm, az kompatibilis a gépemmel és a Win7-tel is. Csak a régi jó öreg HP szkenner szebb... (2018.01.19. 07:06) Gépakarat
  • emmausz: Sajnos nem értek hozzá, hogy megmondjam, mit kellene tenni. A nyomtatónkat is fiam illeszti a PC-hez. (2018.01.18. 15:47) Gépakarat
  • exbikfic: Én taktikázni sem tudok a régi szkenneremmel, egyszerűen nem kompatibilis se a laptoppal, se a Windows 7-tel, vagy a laptop és a Win 7 nem kompatibilis vele - attól függ, honnan nézzük. :( (2018.01.18. 13:29) Gépakarat
  • emmausz: A prófétanő szóljon belőled! (2018.01.11. 16:46) Epizódok a kórházi életből
  • exbikfic: Örülök, hogy újra itt vagy! Kívánom, hogy legyen eredményes a "karbantartás", hassanak azok a pirulák, jobbulást! (2018.01.11. 14:25) Epizódok a kórházi életből
  • Utolsó 20

2011.03.11. 13:08 emmausz

Székely köszöntő

Megtaláltam azt a székely köszöntőt, melyet életemben kétszer hallottam: előbb a kolozsvári paptól, Jakab Gábortól, akivel a rádió kuratóriumában együtt dolgoztunk. Másodszor Berecz Andrástól a tévében. Most meg lemásoltam a CD-jéhez mellékelt szövegfüzetből. Íme:
„Ezt a csekély, de szüves köszöntő szócskát csak nehezen győzöm – egy szájjal, száraz ajakkal kimondani:
»Ahogy a széles dűlőn ballagó lányok talpára tapadó sárga agyag ölelő karjából kibontakozó kocsikerék szörnyű nyikorgásától felriasztott lompos, öreg juhászkutya bundájába kapackodó kullancs kidülledt szemiből alágördülő könnycseppben megcsillanó, halovány hódsugártól megvilágított rabló lovagvár felvonóhídjának faszegecsei annak szerkezetét és minden apró darabocskáját kételenségből egybetartják, münköt ne úgy tartson egybe a szeretet és a barátság, hanem  a maga igaz, fényes mivoltában: saját magától, és a szegecseknél sokkal szorosabban!
Ahogy a szélesen hömpölygő, mélységesen örvénylő, hatalmas és fényes disznózsiradék az  ócska, öreg nemezkalap karimáján kisülve annak matériáját megerősítendi, minköt ne úgy erősítsen meg a szeretet, hanem istenigazából.
Ahogy a szívhez szóló leánybolondító nóta utolsó, hamis hangjánál elájuló leányka sóhajától megreszkető gyertyaláng fényinél kalendáriumot betűzgető deáklegényke serkenő bajuccától megbabonázott gazdaasszony ölében csipogó kicsi csürkecskéktől széjjelkapirgált pocikturásra hull a mindeneket dorgáló, tavaszi jégeső, s Pocok Samu bá áldása szállott, szállingózott, szakadozott le a múltkor es a padlásról kalapunkra, úgy az áldás már az Úrtól hulljon, harmatozzon le a földre mireánk.
Szűkszavú számból, szapora szüvemből kívánom.
De igazán!«”
Jót röhögtem rajta ismételten. A már emlegetett füzetben angol nyelvű változata is megjelent. Azt képzelem, hogy egy becsületes angol elolvasván ezt a kergeséget, azt gondolja magában: Hogy ezek a magyarok nem komplettek, az egészen bizonyos!
Nem először érzem. A balladai tömörségű népdalok szövegeiben ugyanúgy nem látják az utalások képszerűségét, hanem feltételezésem szerint képzavart érzékelnek, és hasonló következtetésre jutnak, mint a köszöntőt olvasva.
Persze nekünk van igazunk.
Meg nekik.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr835169283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.