Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: De örülök, hogy rátaláltál! Fantasztikus élmény volt a pravoszláv istentisztelet, talán éppen a tiszta, átszellemült kórus révén. (Szluzsba=szolgálat az ottani mise neve.) (2017.06.13. 21:37) Egy ortodox himnusz
  • emmausz: Egyértelmű, hogy cikizi K.F-t. Örkény nemcsak tehetséges volt, hanem a humora is vetélkedik barátjáéval. Azért is idéztem. Cini párttitkár is volt, ha jól emlékszem. (2017.06.11. 16:44) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • Klári Bodó: Mick, Örkénynek nem voltak kétségei a tehetségét illetően. Minthogy többször volt szilencium alatt, sőt, termelési riportregények írására kényszerült, ez a kis fönti megjegyzése oldalvágás Cini felé... (2017.06.11. 14:37) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • emmausz: Na igen! Olykor az ember csak néz maga elé... Ezt is KF írta az Ugyanaz nőben c. krokiban, mint a Kínai verset. Nekem az tetszik, hogy Örkénynek kétségei voltak íráskészségét tekintve, meg aztán hog... (2017.06.11. 10:23) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • Klári Bodó: F=Frigyes! (2017.06.11. 09:38) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • Utolsó 20

2011.03.25. 13:59 emmausz

Fondü

Ha valahol elég sokáig tartózkodom, előbb-utóbb találok egy helyi pénzdarabot. Lyonban egy kétcentes érmét, itt meg egy rozsdás egy centest. Itt jobban vigyáznak a pénzükre az emberek? :)))
Nagy ritkán előfordul éppen az ellenkezője. Olyasmi történik velem, ami korábban még soha. És most nem arra gondolok, hogy ahol még nem jártam, az a vidék számomra mind új. (Ez különben az általam korábban bejárt területekkel is így van, hiszen – mint tudjuk - kétszer nem léphetek ugyanabba a folyóba).
Tegnap este került sor a fondü kulináris élvezetére. Nem hiszem, hogy olyan ritkaságszámba menne egy elektromos fondü-készítőt körülülni, hogy aztán a beléhalmozott és felolvasztott sajtfélékbe mártogassuk különlegesen vékony és hosszú villáinkkal a rászúrt kenyérdarabkákat. Mégis sajátos légköre, hangulata van a fondü-evésnek. Közben ráérünk viccelődni, ráérősen beszélgetni, egy-egy korty borocskával leöblíteni a falatokat. A gyerekek persze vizet ittak vagy gyümölcslevet – gusztusuk szerint.
Ami meglepett, ez a sajtféle nem forrósodik fel kellemetlenül, mégis folyós marad, ezért elolvad a szánkban.
Kellemes vacsoránk esett, a gyerekek is valahogyan ünnepnek tekintik a fondü köré ülést. Kedvelik az olvasztott sajt ízét, kedvelik a fondü-készítés szertartását.
Van benne valami nagyon karakteres.
Ilyesvalami lehet az oroszoknál a szamovár duruzsolása
mellett társalogni, teát szürcsölni, vagy a japán teaszertartáson részt venni.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr165169303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.