Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: @emmausz: Sajnos, semmit nem lehet tenni. Szerencsére völt már évek óta egy diaszkennelésre is alk... (2018.01.19. 07:06) Gépakarat
  • emmausz: A prófétanő szóljon belőled! (2018.01.11. 16:46) Epizódok a kórházi életből
  • emmausz: Lám, lám. Örülök ennek a találatnak. (2017.12.23. 09:31) Változó időben
  • Klári Bodó: Köszönöm, Mick, letölthetem e-könyvben az egészet, csak nagyon rossz a régi könyv betűje meg sűrű ... (2017.11.29. 09:20) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • exbikfic: @emmausz: Ez így van, rémisztgetik az embert folyamatosan. A kórházas-orvosos filmekben is kivétel... (2017.11.24. 18:08) Retro

Utolsó kommentek

  • exbikfic: @emmausz: Sajnos, semmit nem lehet tenni. Szerencsére völt már évek óta egy diaszkennelésre is alkalmas lapolvasóm, az kompatibilis a gépemmel és a Win7-tel is. Csak a régi jó öreg HP szkenner szebb... (2018.01.19. 07:06) Gépakarat
  • emmausz: Sajnos nem értek hozzá, hogy megmondjam, mit kellene tenni. A nyomtatónkat is fiam illeszti a PC-hez. (2018.01.18. 15:47) Gépakarat
  • exbikfic: Én taktikázni sem tudok a régi szkenneremmel, egyszerűen nem kompatibilis se a laptoppal, se a Windows 7-tel, vagy a laptop és a Win 7 nem kompatibilis vele - attól függ, honnan nézzük. :( (2018.01.18. 13:29) Gépakarat
  • emmausz: A prófétanő szóljon belőled! (2018.01.11. 16:46) Epizódok a kórházi életből
  • exbikfic: Örülök, hogy újra itt vagy! Kívánom, hogy legyen eredményes a "karbantartás", hassanak azok a pirulák, jobbulást! (2018.01.11. 14:25) Epizódok a kórházi életből
  • Utolsó 20

2013.08.16. 13:15 emmausz

Buridán szamara-effektus

Buridán szamara a határozatlan ember döntésképtelenségét példázza. Buridán a középkori francia skolasztika elképzelt jószága, amely nem tudván választani a között, hogy előbb egyen-e vagy igyon-e, előbb szomjan, utóbb éhen halt. :) 
Itt járt Ilcsi és találkozván Elvivel, úgy döntöttek, hogy a déli órákat a másik lakásban töltik. Mivel búcsúzáskor nem találták itthon Tücsit, szóltak, hogy adjam át üdvözletüket neki. OK – mondtam, majd mivel a lakásban csakugyan nem leltem társamra, kinéztem a franciaerkély ajtaján kb. szűk egy órája. Láttam, hogy X-vel beszélget, akinek néhány jegyet hozott az augusztus 20.-i ünnepségre, melyet évente a bazilika előtt tartanak kettévágva a sokaságot meghívottakra és érdeklődőkre. A különbség, a két tömeg között, hogy az előbbiek ülve, utóbbiak állva küszködnek a szokásos hőséggel.
Nos tehát lenézek, s az első, amit megállapítok, hogy semmiféleképpen nem kell átadnom Ilcsiék üdvözletét, mert immár Levit is beleszámítva öten beszélgetnek. Negyed óra múlva kinézek, már újra csak ketten vannak. Mivel magam maradtam fent, gyorsan felraktam az albumokba a ma készült fotókat. Majd nekiláttam reagálni a FB-on talált bejegyzésekre, s ezt követően bekaptam a déli gyógyszeremet, valamint gondoskodtam a napi adagokat előkészítő dobozkák feltöltéséről. Ezek után kezdtem hozzá posztot írni. Most negyed egy van, s mivel még mindig távol van feleségem, azt képzelem, hogy változatlanul a kapu előtt beszélgetnek.
Ismerem saját tapasztalatomból ezeket a traccspartikat. Bizonyára nem egyformán kötik le a felvetett témák a beszélgetők érdeklődését. Az is bizonyos, hogy valamelyikük fejében megfordul: Kényelmesebb körülmények között folytathatnák az eszmecserét, ám akkor még parttalanabbá válna a dumaparti. (Íme, a Buridán szamara-szituáció már elő is állt.)
Marad tehát a fél lábon állás, a kerítésre ülés, a vállalt kényelmetlenség, jól-rosszul leplezve, hogy most már igazán befejezhetnénk a beszélgetést, hiszen a témát kimerítettük, csakhogy a napnál világosabb, a másik félnek még továbbra is szüksége van arra, hogy meghallgassák. Minél nagyobb az üresség szeretettankjában, annál időigényesebb a feltankolás.
Most abbahagyom a posztot, mert úgy látszik, mégis csak megtelt az a tank.
Megérkezett az asszony.
Ez biztos jele annak, hogy kellő részletességgel elmondták egymásnak, ami csak foglalkoztatta őket.
Megyünk hát ebédelni, nektek is jó étvágyat!
       

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr915463606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.