Mickey webnaplója

Keleti és nyugati
Reggel találkoztunk az éppen kertészkedő tulajdonostárssal, aki éppen huszonnégy éve csinosítgatja, mégpedig emelkedő színvonalon azt a kertrészt, amelyik a mi oldalunkra esik. Nyesi a bokrokat, fákat, csemetéket vesz, és virágokat, az ellopottakat pótolja, murvát hoz és hatalmas sziklákat, füvesít és locsol. Mindezt jó érzésből, s mert szereti csinálni. Az én dolgomat ez leegyszerűsíti, mert alkatomnál és koromnál fogva egyre inkább nehezemre esne valamiféle hasonlót művelni. Egykor is csak két mogyoróbokor csemetét ültettem el, két tiszafát és egy fügét. Ezek máig élnek és köszönik, jól vannak. Én meg azt köszönöm, hogy akad valaki, aki szereti a szépet és ilyen következetesen szereti.
A lépcsőház túloldalán lakók a felsoroltakat nem teszik. Nem ültetnek, nem metszenek, nem locsolnak, és nem nyírják a füvet. Fű tán már nincs is a túloldalon, csak dohánybarna avar. Kiszáradt, dohánybarna tujafa, és itt-ott szemét. A vadgesztenyefa még csak tartja magát, de a bokrok levelei kiszáradtak a kánikulában. Kérdéses, hogy valaha magukhoz térnek-e még?
Fentről és lentről egyaránt jól látszik a különbség: Üde zöld, illetve barna; élő, illetve enyészetnek induló; reményt sugárzó, illetve lehangoló.
Azt nem állíthatja senki, hogy amott rosszabb anyagi helyzetben élő tulajdonosok laknak. Csak éppen nincs érkezése egyiküknek se hozzá, hogy változtasson a képen, hogy avarseprőt fogjon, hogy meglocsolja néha a gyepet, a bokrokat, a fákat.
Egy a fizetség, de különböző a ház két kertrészének a látványa.
A 29-es busz mentén sokáig látható volt egy földszintes ikerház, a Finta-ház után, a Szemlőhegyi Barlanggal szemben. Mire lett digitális gépem, elbontották az épületet, melyet magamban csak skizofrén háznak hívtam. Nincs róla fotóm, pedig megért volna egy kattintást. Az egyik felét ától cetig rendbe hozták, a másik fele pocsék állapotban volt. A ház szimmetrikus felépítésénél fogva igen kontrasztos látványt nyújtott.
Kicsit nálunk is ez a helyzet. Mintha a keleti fele más helyrajzi számon futna, mint a nyugati, és mintha nem volna mindkét kertrész egyaránt közterület. Csak hát a részletek…  
Olyan az összkép, mint Rio de Janeiróban a favellákkal határos luxusházakról készült fotón érzékelhető hatalmas kontraszt.
Nekünk így szép, nekik meg úgy is jó.
Ld. fotóim.