Mickey webnaplója

1. Tán a spanyoloknál történik napjainkban, hogy leszámolnak azzal, hogy a nyugdíjasok a népgazdaság megtermelte jelentős hányadát éljék fel, és egyfajta bonyolult algoritmus szerint megkarcsúsítva újraosztják a nyugdíjakat. Az életkor meghosszabbodása miatt előállt dilemmának alapvetően két következménye van. Vagy meghosszabbítják az aktív kereső életkort, vagy visszafogják a hosszabb átlagéletkor miatt az egy főre kiutalható összegeket. Mindkettő kovászos. De mindkettő indokolt is. Fennmarad még sok kérdés, pl. hogy a munkás évek alatt befizetett hányad mire elég?
Nem tudom. Újraelosztás van. Amikor 60 évesen kértem nyugdíjazásomat a nyers összeg megállapítását követően 22 A/4-en dolgozták ki, hogy miért éppen annyi pénzt fogok kapni, mint amennyit. Nem néztem utána a kalkulációnak. Mivel mesterséges kitaláció az egész, a nekem osztott összeg is az, amannak részeként. Amikor eltörölték a 13. havi nyugdíjat, tudomásul vettem. Nincs 13 hónap, csak 12. Mint ahogyan három lábam sincs csak kettő, s ha azokon van cipő, mi hiányzik még?
A nyugdíjas útja végén a temető áll. Bármennyi elismerésben volt is része aktív korában, a halálban mindenki egyenlő lesz, egymásnak sorstársa. Ha ezt kiterjesztenék a nyugdíjak összegére is, sok ellenvetésem nem lehetne ellene. Egy takarítónő gyógykezelése, gyógyszereinek kiváltása éppúgy viszi a pénzét, mint a miniszterét. (Van még „közgygógy”?) Csakhogy keményebb érvágás az előbbi részesedéséből. Nem volnának igazi érveim amiatt, hogy a nyugdíjak szóródását egy kicsit megnyessék az okosok.
2. A pápa egyetlen iránymutatást adott ki, aminek állítólag nekimentek a közgazdászok. Utóbbiak a szabad piacgazdaságot védik, s úgy érvelnek, hogy a nagyobb GDP-ből több marad a szerény jövedelműeknek. A pápa pedig úgy véli, hogy nem a pohárnyi folyadék csordul túl, ha teli van (jövedelemmel), hanem a poharat cserélik nagyobbra, s nem csordul ki semmi.  Magyarul, a növekvő gazdasági mutatók ellenére nyílik az olló a szegények és gazdagok jövedelmei között. A pápa az élelmiszerek és egyéb termékekkel folyó mérhetetlen pazarlást is bírálja.
Én is úgy vélem, hogy a gazdagság mértéken felüli igénylése a föld kirablásával jár, és mint ilyen erkölcstelen, mert tönkreteszi az utódok életterét. Tényleg tudomásul kellene venni, hogy a fogyasztói társadalomnak befellegzett. Saját vesztünkbe rohanunk, és ez nem túl értelmes attól az embertől, aki homo sapiensnek nevezi magát.
Amit a makroközgazdaság alapjának kell tekinteni, az úgy szól, hogy a világ javai végesek, ezért szükség van az elosztás szabályozására.  
Amit pedig a pápa mond, az kötelessége, mert a krisztusi tanítás közepe. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A szeretetet pedig az aranyszabály valósítja meg.  Azt tedd az embereknek, amit szeretnél, hogy veled, neked megtegyenek mások. Ez pedig arról szól, hogy a szükségesen megtermelt javakat igazságosan osszák el a világ lakossága között.
Ha a szeretet érvényesül, akkor nem szűkösek a javak, mint a közgazdászok állítják, hanem elegendőek.
Csak arra kellene ráébredni az emberiségnek, hogy szeretet nélkül nem működik a föld. Szeretet nélkül nyomor és fényűzés jellemzi, szeretet nélkül háborúk sokasága pusztít kicsiben és nagyban.   
A béke és az öröm a szeretet következményei. Minden más illúzió vagy üres szólam.