Nyaraláskor valamiféle szent viszketegség lesz úrrá rajtunk, hogy ne kövessük hétköznapi étkezési-iszogatási gyakorlatunkat.
Sok az unoka, tudom.
Erős a kísértés, tudom.
Az elfogyasztott szénhidrátok megbosszulják engedékenységünket, és felszedünk néhány kilót.
Merthogy felszedünk néhány kilót.
Minek?
Mert nyaralunk.
Ami megfogalmazódott bennem az előzőeken túl, az az, hogy ha a hétköznapok logikájával készült ételeket klasszikusoknak nevezzük, már-már főzési művészetnek, akkor a nyaralás közben elkövetett szüntelen nassolnivalókat a konyhaművészet giccsének kell titulálnom. Ezek a giccsek erőszakosak, érzékletes és harsány rajzú megformálásukkal, talán némi rászoktató anyaggal együtt úgy ordítanak – EGYÉL MEG! – hogy mindnyájunkat levesznek a lábunkról. Ropik, műzlik, gabonapelyhek, ilyen-olyan kenyerek, és megannyi rágcsa, burgonyaszirmok, mézes és csokoládés golyók, dobozba zárt citromos bodzaitalok, Nesquik és társai, Maci-kávé, nescafék, nem sorolom tovább. Mind azt harsogják: Kell ez a kábítás, hogy jöjjön ránk a boldogság.
Zavar, hogy a gyerekek annyira vonzódnak ezekhez az álságos élelmiszerekhez, és legalább annyira zavar, hogy rájövök: engem is vonzanak – meglett korom ellenére.
Aztán alig várom, hogy elpusztuljanak ezek az ínycsiklandozó pótszerek, és visszatérjenek a józan étkezés és italozás szokott kellékei.
Jeremiás 43. f. Amikor Jeremiás befejezte ezt a beszédet, és elmondta az egész nép előtt az Úr, az ő Istene szavait, amelynek elmondását az Úr rábízta, azaz a föntebb idézett szavakat, akkor Hosája fia, Azarja és Kárea fia, Jochanan meg a többi kevély és lázongó férfi így szólt Jeremiáshoz: „Hazugságot beszélt! Nem bízott meg az Úr, a mi Istenünk azzal, hogy így beszélj: Ne menjetek Egyiptomba, és ne telepedjetek ott le. Csak Báruk, Nerija fia bujtogat ellenünk, hogy kiszolgáltasson minket a káldeusok hatalmának, akik vagy megölnek, vagy Babilonba hurcolnak bennünket.” De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradan, a testőrök parancsnoka Safán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is. Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Tachpancheszig.
Jeremiás megjövendöli Nebukadnezár egyiptomi hódítását
Tachpancheszben az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: Végy néhány nagy követ, és rakd le őket az agyagos talajba Júda férfiainak jelenlétében azon a téren, amely a fáraó palotájának bejárata előtt van Tachpancheszben. Aztán így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, elhozom szolgámat, Nebukadnezárt, Babilon királyát, s ezekre az ide rakott kövekre helyezi trónját és fölöttük feszíti ki pompás sátrát. Azért jön, hogy megverje Egyiptomot, mégpedig: Aki döghalálra van rendelve, azt döghalállal, aki fogságra van rendelve, azt fogsággal, és aki kardra van rendelve, azt karddal. Lángba borítja majd Egyiptom isteneinek templomait, elégeti vagy elhurcolja ezeket az isteneket. És ahogy a pásztor kitetvezi subáját, úgy tetvezi ki Egyiptomot. Aztán bántatlanul elvonul onnan. De összetöri még On városában a Nap templomának oszlopait és felgyújtja Egyiptom isteneinek szentélyeit. Közöm. Nem tudom, hogy a régészek mennyi hasznát látják Jeremiás próféciájának, de gyanítom, szögre bekövetkezett mindaz, amit az Úr ajkára adott szólni. A káldeusok megverték Egyiptomot, megöltek, kardélre hánytak, leromboltak, fogságra vetettek, megkínoztak, falhoz csaptak asszír módra csecsemőket, kitetvezték Egyiptomot.