A barátságról írunk többen közös témákat feldobó blogunkba. A barátság roppant gazdag fogalom, és kimeríthetetlen. Szűkebb csoportomban történt, hogy egyikünk azt mondta: YX már majdnem a barátom volt. Meghallgattuk, és nem igazán értettük, hogy miért nem tudott egészen baráttá lenni? Ugyanott, ugyanakkor elhangzott a másik véglet: Ti, akikkel egy közösséget alkotok, mind a barátaim vagytok.
Most kicsit a nemek felől vizsgálom. Két férfi és két nő hamarabb lesz barát, mint a vegyes párosok. Utóbbiak vagy elhidegülnek, vagy intim kapcsolatba kerülnek, így kevésbé valószínű, hogy barátság marad a viszonyuk. Szoktam mondani: egy ilyen vegyes páros barátság olyan, mint két mágnes, amely természeténél fogva össze akar csapódni. Sok felesleges energiát emészt, hogy az intimitás fokát ne közelítsék a szokásosnál jobban, azaz intimszférájukba ne engedjék a másikat.
A barátságról gondolkozva idehozok egy képet az olajfák hegyén történtekről. Jézus elfogásakor a csapatot vezető Júdáshoz intézi szavait: Barátom, mi végre jöttél? Tudván tudja, hogy barátja elárulta. Mégis így szólítja: barátom.
A barátok félszavakból értik egymást. Tűzbe teszik egymásért a kezüket, kitartanak egymás mellett jóban, rosszban, sőt sok esetben nyilvánvaló világnézeti és politikai véleménykülönbségük ellenére is kitartanak egymás mellett. Semmi sem számít, mert barátok. Kitartanak, mint Róbert Gida Micimackó mellett, amikor így szól: Csacsi öreg medvém.
Szép leírást ad a barátságról A kis herceg írója: A. de Saint Exupéry. Nem ragozom tovább. Inkább megjegyzem, hogy a barátság nem fordulhat senki ellen, pusztán arról szól, hogy erőink végesek, és képtelenség mindenkivel a barátság kötelékét létrehozni. A többiek viszont a bibliai felebarát (atyafi) kategóriába esnek, és személyválogatás nélkül mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Célszerű meghallgatni mindenkit, és erőnk szerint segíteni emberségük kiteljesedésében.
Ezekiel 15. fejezet
Példabeszéd a szőlőről
Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, mennyivel különb a szőlőtőke fája, mint a többi fa ága az erdőben? Vesznek-e belőle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belőle? Készítenek-e belőle karót, hogy bármit is ráakasszanak? Nézd, a tűzre vetik, hadd égjen el. A két végét már elhamvasztotta a tűz, és a közepe is lángot fogott. Alkalmas-e hát arra, hogy megmunkálják? Még amikor ép volt, akkor sem lehetett használni semmire, hát még akkor, amikor a tűz belekapott és megemésztette. Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Amint az erdő fái közül a szőlővesszőt tűzbe vetem, hadd eméssze meg, ugyanúgy bánok Jeruzsálem lakóival is. Ellenük fordítom arcomat. Kimenekültek a tűzből, de a tűz megemészti őket. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor majd ellenük fordítom arcomat. Az országot pusztasággá teszem, mert hűtlenek lettek hozzám – mondja az Úr, az Isten. Közöm. Isten találékonysága végtelen, mert ő maga is az. Újabb képet használ arra, hogy Jeruzsálem elpusztul, mert olyan hasznavehetetlen, mint az elszáradt szőlőtőke. Érdemes a végtelenre nyitni, érdemes figyelni intő szavára, érdemes vele összhangban cselekedni.