Tegnap Szombathelyre utaztam vonattal. Mivel nem kívántam átszállni, olyannal utaztam, ami ennek megfelel. Ez pedig egyetlen járat volt a Déliből induló Veszprém-Celldömölkön áthúzó vasút.  
Hajnalban keltem, még mosták a lépcsőházat. A HÉV-hez menet csak kér fickóval találkoztam, két hajléktalannal, akik az enyhe éjszakát egy padon tölthették. Az újságos bódé már nyitva volt.  Nagyon iparkodtam, épp elértem egy induló HÉV-et. A péküzletben vettem két nagy(ra fújt) tepertős pogácsát. Igen, kettőt, mert a feleségnek is vettem. Nem tehetek róla, hogy ő otthon maradt. Ezeket a Déli pu-on felfaltam. Lehorgonyoztam egy padon. Reggeli után feltűnt, hogy a kiírás szerinti 4-es vágányon csak egy sötét szerelvény áll, az is üres az indulás előtt 15 perccel. Egy ott álló kalauztól megkérdeztem, hogy a négyesről indul-e a szombathelyi gyors. Mire ő: Nem, az ötösről. Annak is az elején áll az a két kocsi, amelyet oda irányítanak.  Igaza volt. Még ó, hogy nem tartottam ki öszvér módjára vélt igazam mellett. Máig ott ülhetnék a négyes vágány mellett.
Maga a vonatút hozott érdekességeket. Szépséges napfelkeltét, 40-50 km-es etap megtételét változó erősségű ködben, és a múltból felsejlő állomásneveket. 69-től 71-ig voltam baka, amikor is vasárnap este indultunk vissza a pápai laktanyába a celldömölki „színházi” gyorssal. Azóta nem jártam a vonalon, mégis tudtam, hogy Várpalotára értünk, majd Öskü, Hajmáskér, Veszprém (meglepett, hogy milyen kicsi állomása van), Ajka, Devecser, Boba és Celldömölk következik. (Sokat láttuk a Sághegyet a vonatból, ahová egykor rendre hajnal körül érkeztünk). Készítettem is fotókat erről a Ság(Somló)hegyről, amely a Badacsonyra emlékeztet. Visszatérve az állomásnevekre elcsodálkoztam azon, hogy mennyire bennem maradt a megállók egymásutánja. Tudtam, hogy minek kell következnie. Celldömölkön láttam egy szép és legendás 424-es gőzmozdonyt. Messziről láttam a kéttornyú templomot, és az jutott eszembe, hogy soha nem érintette lábam Celldömölk földjét. Hány olyan kisebb-nagyobb város van az országban, ahol nem fordultam meg soha.       
Ízelítő az Ozeás 13. f.-ből:
A bálványimádás büntetése
Efraim ... vétkezett Baállal, ... Borjakat csókolgatnak az emberek. Ezért olyanok lesznek, mint a ... szérűről tovasodort pelyva, és mint a kéményből kiáramló füst.
A hálátlanság büntetése
Én vagyok az Úr... szívük felfuvalkodott, úgyhogy megfeledkeztek rólam. Ezért olyan leszek hozzájuk, mint az oroszlán...
A királyság pusztulása
.. Azt mondtad: „Adj nekem királyt és fejedelmeket!” Adtam neked királyt haragomban, de elveszem indulatomban.
A pusztulás elkerülhetetlen
...Halál, hol van a mérged? Alvilág, hol a fullánkod? Elrejtőzött a részvét szemem elől. Efraim növekedni fog, de jön a keleti szél... kiapasztja forrásait, elpusztítja földjét és minden drága kincsét. Közöm: Pál apostol innen idézi utóbb? Halál, hol a te fullánkod? Igaz, hogy ő a feltámadásra céloz kijelentésével. Korunk bálványimádása hatalmas és átható. Nagyon észnél kell lennie annak, aki ki akarja vonni magát ebből a trendből.