Tegnap a Mester utcában jöttünk össze 18-an. „Bementünk” a városba, jóllehet mindvégig a városban voltunk. De hát Aquincumhoz képest a Franzstadt csakugyan bemenést jelent. Ma viszont ellenálltunk a meghívásnak és nem vonatoztunk sehova.
„Futunk a pénzünk után”, és amit a rokonok nem voltak hajlandók sem helyben elpusztítani, sem hazavinni, lassacskán felemésztjük. Magam elhalálozási sorrendet tartok. A hamar penészedő, kiszáradó, valamiképpen megromló kajákat fogyasztom, a nyitott italokat pusztítom. Inkább pocsékba menjenek, mint kárba.
Jut eszembe: ha az ünnepek alatt egy hivatalos furgon összeszedné a még használható, de rövidtávon elfogyasztandó ételeket, úgy vélem, a lakótelepen nagyon hamar megtelne az a kocsi.
Más. Életkorunk előrehaladásával, vagy vackaink számbeli gyarapodásával függ össze(?), hogy egyre többen és egyre több dolgot felejtünk itt, meg ott. Mára várunk egy fickót, aki telekommunikálta, hogy a négy rúd bejglit ő felejtette nálunk, a két méter magas cipős szekrény tetején. M. tegnmap elvitte a nálunk felejtett könyveket. T. meséli, hogy G. elhozta neki az augusztusban a nyaralójukban felejtett kedvenc fésűjét, törölközőjét, fürdősamponját. Tegnap kaptam egy üveg unicumot (becenevén gömbkóla). Ha távozásunk alkalmával T. nem szól, hogy hozzam, mert az enyém, biz’ Isten ottfelejtettem volna a szekrénykén.
Ízelítő a Szofoniás 3. f.-ből:
III. JERUZSÁLEM ELLEN
A nép vezetői ellen
Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak! ... Csak az Úr igaz ott, aki nem művel semmi gonoszat: minden reggel kihirdeti törvényét, egyetlen hajnalban sem mulasztja el, és a gonoszságot nem ismeri.
Tanulság a népek sorsáról
Elpusztítottam a népeket, bástyáik leomlottak... Azt gondoltam: „Te majd félsz engem, megfogadod az intelmet; nem tévesztheti szem elől, hogy hányszor meglátogattam.” De nem! Sietve tovább folytatták gonosz üzelmeiket. Azért ...rájuk zúdítom haragomat, indulatomnak egész hevét.
IV. ÍGÉRETEK
A pogányok megtérése
Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki.
Izrael maradéka
Azon a ...eltávolítom körödből, akik gőgösek s hivalkodnak. Nem fogsz többé kérkedni szent hegyemen... Legelnek, letanyáznak, és senki sem zavarja meg őket.
Örömének
Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael... Azon a napon ...Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, ...
Visszatérés a szórványból
... hazavezetlek titeket... Dicsőséget és hírnevet szerzek nektek ... jóra fordítom sorsotokat. Közöm: Van remény. A reménytelenség ellenére van. Lesz majd zavartalan lét, dalolás, öröm, jó sors. Érdekes megfigyelni, ahogyan a próféták az Istent érzelmekkel hozzák össze. De hát miért is ne. Ha mi az Isten ikonjai vagyunk, akkor valahogyan lehet az viszonos is.
Tegnap a Mester utcában jöttünk össze 18-an. „Bementünk” a városba, jóllehet mindvégig a városban voltunk. De hát Aquincumhoz képest a Franzstadt csakugyan bemenést jelent. Ma viszont ellenálltunk a meghívásnak és nem vonatoztunk sehova.
„Futunk a pénzünk után”, és amit a rokonok nem voltak hajlandók sem helyben elpusztítani, sem hazavinni, lassacskán felemésztjük. Magam elhalálozási sorrendet tartok. A hamar penészedő, kiszáradó, valamiképpen megromló kajákat fogyasztom, a nyitott italokat pusztítom. Inkább pocsékba menjenek, mint kárba.
Jut eszembe: ha az ünnepek alatt egy hivatalos furgon összeszedné a még használható, de rövidtávon elfogyasztandó ételeket, úgy vélem, a lakótelepen nagyon hamar megtelne az a kocsi.
Más. Életkorunk előrehaladásával, vagy vackaink számbeli gyarapodásával függ össze(?), hogy egyre többen és egyre több dolgot felejtünk itt, meg ott. Mára várunk egy fickót, aki telekommunikálta, hogy a négy rúd bejglit ő felejtette nálunk, a két méter magas cipős szekrény tetején. M. tegnmap elvitte a nálunk felejtett könyveket. T. meséli, hogy G. elhozta neki az augusztusban a nyaralójukban felejtett kedvenc fésűjét, törölközőjét, fürdősamponját. Tegnap kaptam egy üveg unicumot (becenevén gömbkóla). Ha távozásunk alkalmával T. nem szól, hogy hozzam, mert az enyém, biz’ Isten ottfelejtettem volna a szekrénykén.
Ízelítő a Szofoniás 3. f.-ből:
III. JERUZSÁLEM ELLEN
A nép vezetői ellen
Jaj a lázadó és tisztátalan városnak, a hatalmaskodónak! ... Csak az Úr igaz ott, aki nem művel semmi gonoszat: minden reggel kihirdeti törvényét, egyetlen hajnalban sem mulasztja el, és a gonoszságot nem ismeri.
Tanulság a népek sorsáról
Elpusztítottam a népeket, bástyáik leomlottak... Azt gondoltam: „Te majd félsz engem, megfogadod az intelmet; nem tévesztheti szem elől, hogy hányszor meglátogattam.” De nem! Sietve tovább folytatták gonosz üzelmeiket. Azért ...rájuk zúdítom haragomat, indulatomnak egész hevét.
IV. ÍGÉRETEK
A pogányok megtérése
Igen, akkor majd tiszta ajkat adok a népeknek, hogy mindannyian segítségül hívhassák az Úr nevét, és egy szívvel szolgáljanak neki.
Izrael maradéka
Azon a ...eltávolítom körödből, akik gőgösek s hivalkodnak. Nem fogsz többé kérkedni szent hegyemen... Legelnek, letanyáznak, és senki sem zavarja meg őket.
Örömének
Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael... Azon a napon ...Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, ...
Visszatérés a szórványból
... hazavezetlek titeket... Dicsőséget és hírnevet szerzek nektek ... jóra fordítom sorsotokat. Közöm: Van remény. A reménytelenség ellenére van. Lesz majd zavartalan lét, dalolás, öröm, jó sors. Érdekes megfigyelni, ahogyan a próféták az Istent érzelmekkel hozzák össze. De hát miért is ne. Ha mi az Isten ikonjai vagyunk, akkor valahogyan lehet az viszonos is.
Utolsó kommentek