Mickey webnaplója

Velünk idős katolikus pap, Turcsik Gyuri ünnepelte regnumi barátai, ismerősei társaságában, hogy túl haladt a 70. életévén. Méltó volt és illő, mindenkinek a megelégedésére, jól szervezett, bensőséges, agapéba torkolló mise keretében. A szervező bemondta a mise végén, hogy a templom alatti kriptabár…

Dodo baba.  Mama, Dodo nyamnya. Dodo nyamnya ham-ham. Dodo, papa, mama ham-ham. Kosz kosz?! Kusz-kusz. Tete, dodo nyamnya kuszkusz. kösz, kösz. Kész? Kész. Dodo le-le. Dodo baba. Próbálom Dodo babát kisegíteni még néhány kétszótagú lehetőséggel. Ha bumm-bumm volt, jön rá a bibi, ha éhes a didi, ha…

Ma sem rendkívüli, sem szabályos világnap nem volt – jelentette gyerekkoromban a Kossuth Rádió az esti krónikában. Nem tudom, mit jelentett volna a rádió, ha szabályos vagy rendkívüli világnap lett volna aznap, de hát nem volt. Esetemben a mai nap részben hasonlít, részben különbözik a rádióban…

Többek között ezeket írtam néhány napja, ápr. 19-én blogomba: „Jobb volna a békesség, és legyinteni az ételekre, italokra, hiszen boldogságot nem adnak, csak frocliznak íncsiklandó kísértésükkel.   Mert mi történik, ha eltelek velük?  Semmi.  S mi történik rövid ideig tartó hiányukkal?  Szintén…

A szerkesztőségben annó dacumál a német precizitás ironikus példájaként emlegettük, hogy irányjelző tábláik felirata rendre így következnek: Das Meer 100 km, majd egyre közeledve a tengerhez: Das Meer 10 km, Das Meer 1 km, Das Meer 100 m. Das Meer 10 meter, s végül a parton: DAS MEER. Nem…

Az ÉS 2016. III. 25. sz. 24. o.-n találtam egy cikket, amit Siba Antal jegyez, és amelyben idézi a beteg Déri Jánost (1992), aki elhaladva egy stúdióajtó előtt benézve látja, hogy vitatkoznak a szilveszteri kabaré készítői, és így valahogy reagál viselkedésükre. „Tavaly még én is ott ültem…

Befejeztem ismerkedésemet Esti Kornéllal. Persze Kosztolányit ismertem meg, figuráján keresztül. Kosztolányit, aki tudatos író. A kötetben sorakozó elbeszélések olyanok, mint a programzenék. egy fogalom, egy kifejezés köré szervezi mondandóját, amit aztán következetesen ki is bont. Az egyik…

Visszaemlékezem arra, hogy a minap – tényleg, mintha tegnap lett volna – a 67-es villamoson motyogtam magamra vonatkoztatva József Attila versét: Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény, csecse-becse... El voltam bűvölve attól, hogy felettem is így elsuhant az idő. Hogy miért is szavaltam…

Szürcsölöm a történeteket, mint egykor az Ezeregy éjszaka meséit, s közben jegyzetelek. Újra és újra megakadok egy-egy Kosztolányi által használt szón, mert ma nem így mondjuk, mert ő találta ki, mert nem értem, mert  ... mert. Nézzük, miket. Indításul két szó, ami ma fura, és reminiszcenciákat…

Bevallom, nem jártam utána, hogy a most olvasott kötetben Kosztolányi saját szóalkotásaival találkoztam-e, vagy csak korabeli általánosan ismert szavak az általam kiragadott példák. Majd még bizonyára belebotlom jó néhányba. Egyelőre ezek akadtak fenn sajátos rostámon: pályaház – pályaudvar helyett.…