Kb. egy hete áttekintettem az Antikvárium.hu aukciójában  szereplő köteteket: Emlékeztetőül ide írom őket, és melléjük az utolsó előtti licitnap aktuális árait.   
Röhrig Géza: Éj (versek)                                            6500
D. Sosztakovics: Testamentum                                4300  
Szentmihályi Szabó P: Kapisztrán és Hunyadi   3100
Tertullianus: T. művei                                               15700
Tocqueville: Az amerikai demokrácia                   10100
Hamvas Béla: Scientia sacra                                     8700
Szun-Ce: A háború művészete                                   5500
Sáry László: Kreatív zenei gyakorlatok.                4000
Dolors: Agyagművesség                                              3100
Ha ma ezeken az árakon megvehetném a kiválasztott kilenc kötetet, 61 000 ft-om bánná. De hát eszem ágában sincs egyet is megvenni közülük. Így nyertem több mint hatvanezer forintot és még kiütéseim se keletkeztek. Viszont a 60 éves vicc ide illik:
Tasziló dicsekedik Arisztidnek: Kéhlek szépen, ma heggel futok a busz után, de lekéstem. A tehvezett két megállót végigfutottam és így megtakahítottam 1,50 ft-ot.
Arisztid: Máh ne is hahagudjál, de egy nagy maaha vagy. Ha a taxi után futottál volna, tízszeh annyi pénzt megtakahíthattál volna.
***
X. soha nem találkozott a papájával. Így a legkézenfekvőbb modellezési lehetőség elveszett számára. Persze pótolhatta széles ismeretségi köréből azokat a követhető modelleket, amelyek szimpatikusak voltak neki.
Y. szerencsésebb volt. Hosszan élő mamája modellként szolgált. Miben is? Minden héten lottózott saját számaival. Nem igazán kacsintott rá Fortuna. Különféle minőségű textiliákból babákat készített. Szerette a tévésorozatokat, hatalmas regényeket olvasott el. Aztán felhagyott velük. Z. még előtte álla annak, hogy hatalmas regényeket olvasson. Hosszú élet elé néz.
Z. (ez én vagyok) saját (apa)modellje 49 évig működött. Ekkor megszűnt elhalálozása miatt. Amikor  tehát 49 lettem, életem kereskedelemben töltött részének hátat fordítottam, és a publicisztika felé nyitottam. Immár használható modell nélkül.
Ami a keresztényeket illeti, mondják, hogy Jézus egyet nem élt elénk, nevezetesen azt, hogy hogy kell megöregedni. Az ő e világi élete ugyanis 33 éves korában (krisztusi kor) ért véget.
Ízelítő a Márk 5. f.-ből:
A gadarai megszállott
...a gadaraiak vidékén ... egy tisztátalan lélektől megszállott ember ... kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” ... „Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” Megengedte nekik. Erre ...megszállták a sertéseket, a mintegy kétezer sertésből álló konda a tóba rohant, s vízbe fulladt. ... Az emberek... látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában.... Arra kérték Jézust, hogy hagyja el határukat. Közöm: Meglehetősen bizarr a történet. Adva egy sok ördögtől megszállott ember, aki tör-zúz. Majd Jézus meggyógyítja, kiűzi a légiónyi ördögöt, s ezek a 2000 sertést a tóba hajszolják. Jézust arra kérik, hogy távozzon a környékről. Ami fura, hogy keveredett az ember ebbe a kalandba? Oka lehetett-e az, hogy szabadulásával az Isten dicsősége megmutatkozzon? Talán. Aki azonnal eszének birtokába került, szívesen beállna a tanítványok közé, de Jézus szavára a városban hirdeti az Isten országát. Ám még furább, hogy a helyiek beérik azzal, hogy felkérik a Mestert: távozzék. Felvethető persze még a kérdés: Arányítható-e akárhány sertés értéke egy ember értékéhez?