Rohan az idő... elmúlott a tél. Legalábbis az utolsókat rúgja (mint egy jó sereghajtó). Mindenki hóvirágra vadászik, és ha végre sikerül mobil-lencse-végre kapnia, ellenállhatatlan vágyat érez rá, hogy a facebookon megossza mindenkivel. Persze, itt a kikelet, ki kell(ett) nyilvánítani, hogy kikelt a hóvirág az avarból, a téli álomból.
Rohan az idő (Illés-sláger). Egy másik, korabeli dal szövege meg arról szól, hogy „zsebkendődre köss egy csomót”. Csakhogy efölött is „elszállt az idő, messze szállt”... csomó a papírzsebkendő divatjának idején? Mire? Hogyan?
Rohan az idő. Gépemre csatlakozik a sztereo-erősítő (aktív hangfal), és bármiféle zenére éhezem, azonnal elővarázsolhatom. Nagyapáinknak még az öt-hat perces zenéért is el kellett ballagni a 78-as fordulatszámú (normál)lemezért a szakboltba, és szerencse esetén megkapták. Otthon, ha akadt idejük hanglemez-hallgatásra, minden szám előtt fel kellett kurblizniuk a gramofon rugóját, hogy a mechanika jóvoltából meghallgathassanak egy ötperces zenét. Néhány lemez meghallgatását követően pedig tűcsere. Hát hol van ez ma már?
Életünk keretei leegyszerűsödtek, és csupán kezelői lettünk komfortunknak. Elég arra gondolni, hogy a radiátorszelep tekergetése és a salakozás, tüzelőfelhordás, begyújtás, táplálás, elzárás mennyi odafigyelést igényelő munkája között mekkora a különbség.
Ám lakásgépünk, információs rendszerünk, épített civilizációnk roppant sérülékeny. Ha ne adj Isten, homokszem kerül a gépezetbe, akkor azonnal padlót fogunk. Akkor nekünk kapa – ahogy az újabb generáció mondja.
Ízelítő a Márk 5. f.-ből. 2. rész.
Jairus leánya és a vérfolyásos asszony
...egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, köztük egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, de inkább romlott az állapota... átfurakodott a tömegen, és megérintette Jézus ruháját... Rögtön megszűnt a vérfolyása... Jézus: „Ki érintette meg a ruhámat?”... Az asszony félve, ...őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével!” Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert... Jézus: Ne félj, csak higgy! . Bement, s így szólt a siratókhoz: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.”Erre kinevették... Ő megfogta a kislány kezét, s így szólt: „Talita kum”, „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. ...Ő figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni. Közöm. Halott-támasztás közbezárt epizóddal. Segíteni indul, amikor a vérfolyásos megérinti. Jézus ismeri a törvényt. Az asszony tisztátalan volt baja miatt, s akihez ért azt is tisztátalanná tette. Innen Jézus kérdése. Érdeklődése pedig annak szól, hogy személyesen találkozni kívánt azzal, akin segített. Az emberi kapcsolatoknak mérhetetlen nagy az értéke. Mondom ezt akkor, amikor a net és az okos telefon inkább zilálja, mintsem erősítené az emberi kapcsolatokat. A társaságok nem egymást keresik, hanem a virtuális kapcsolatokat. A lányka feltámasztása intim. Kinevetik Jézust, de ő nem törődik ezzel. Odafigyel arra, amit csinál. Mondja: Talita, kum. Ez egy neves teológus szerint igen kedveskedő a mondat, amelyet Így lehet fordítani: „Gidácska, kelj fel.” Jézus feltétlen figyelmességéről tanúskodik búcsúszava: Adjatok neki enni!
Utolsó kommentek