Mickey webnaplója

Ha boldog akarsz lenni – mondja a Mester a gazdag ifjúnak –, add el mindenedet...
Ha boldog akarok lenni...
„Leszek-e még boldog én” – énekeli a baka, „minden ember boldog akar lenni” – énekelte Harangozó Teri. Voltam-e boldog az életben? Mikor és miért? És milyen hosszasan?
Próbálok turkálni az élményeim között, és mondhatom, többször voltam topon, viszonylag sokszor és különféle apropókból. Most csak egyet szeretnék megosztani veletek. Gyerekkoromra megyek vissza, amikor még hegedültem. Meglehetős művelője voltam a hangszernek, tehát nem született tehetség, de muzikális lévén tisztán szólt kezemben a hegedű. Akkor tájt szerveztek egy kölyökzenekart belőlünk, akik már öt-hat éve űztük a zenélést. A próbákat a Rottenbiller utcai iskolában tartottuk. A próbateremben felcsendültek Haydn, Mozart, Bach, Vivaldi, Händel melódiái. Én a második hegedűsök közé csöppentem. Nos, többek között itt ért olyan élmény, amire biztosan és bátran ki merem mondani, hogy átlényegültem, boldog voltam, hogy boldog perceknek, óráknak részese voltam. Különösképpen Händel Messiásának két zenekari betétje (a nyitány) és a Pastorale ihletett meg. Igazán csak az tudja, miket érezhettem, aki már megélt hasonlót. Egy hang lenni az egészben. Hozzájárulni valamihez, ami meghaladja saját képességeimet. Egyfajta léttöbblet: hang lenni a hangzásban, hang lenni a harmóniában, hang lenni a figyelemfelkeltésben, hang lenni a békében. Úgy olvadtam fel a zenében, hogy közben megtartottam egyéniségemet, mag a saját hangomat. Tisztában voltam annak a jelentőségének, hogy szükséges a saját magam által intonált szólam, és szólamom másokéval egyesülve egy nagy egész boldogító részese, amelyben lehetőségem és feladatom másokat kiegészíteni és megfordítva. Úgy boldogítani, hogy közben a többiek engem is boldoggá tesznek. Talán ez a boldogság: önmagunk felülmúlásának hosszabb-rövidebb ideig tartó zavartalan megélése velünk harmonikus közegben.    
Ízelítő a Márk 6. f.-ből. 1. rész.
Jézus Názáretben
... szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. ... csodálkozva mondogatták: „Honnét ... tett szert erre a bölcsességre... Nem az ács ez, Mária fia, ...És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának hazájában ... nincs becsülete.”... csodálkozott hitetlenségükön.
Az apostolok első küldetése
Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit... Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. ... Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, sok ördögöt kiűztek, és gyógyítottak.
Keresztelő János halála
... Heródes embereivel elfogatta Jánost, ... aki figyelmeztette: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Emiatt Heródiás megharagudott rá... Heródes félt Jánostól. ... de azért szívesen hallgatta. Végül ... születése napján Heródesnek ... Heródiásnak a leánya táncolt... Heródes: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.”... „Keresztelő János fejét” – válaszolta. ...a hóhér ...lefejezte Jánost  börtönben ... tanítványai eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba. Közöm. Nehéz Márk evangéliumát rövidre fogva bemutatni, mert eleve nagyon tömör leírás. 1. Jézust először csodálják, majd megbotránkoznak rajta. Nemcsak Názáretben, de ott nagyon. Elhíresült szállóigévé lett: Nincs a prófétának becsülete saját országában. Ez máig így van. Ha valaki nagyon kirí környezetéből, megkövezik, mert nem értik, és nem is akarják érteni, hogy hogyan lehet valaki különb náluk. Az irigység a főbűnök egyike. 2. Márk is leírja az apostolok szétküldését, és Lélektől áthatott fellépésük sikerét. 3. A Keresztelő megölése miatt Heródes bánkódva emlegette, hogy megígérte a lánynak, bármit kérhet, s nem szeghette meg esküjét. Íme, a másik főbűn, a hiúság, a kevélység, mely emberéleteket követel. Azóta is, és mennyit. A császárok, generalisszimuszok stb. mindent megfontolnak, mindent meggondolnak, aztán hullanak az emberek, mint a legyek.