Mickey webnaplója

Visszafogott, sejtelmes három nap előzi meg húsvétvasárnapot. Csütörtök a krizma-szentelésen túl az utolsó vacsoráról megemlékező ünnepibb mise ideje is. 2000 év óta hirdeti az egyház az Eucharisztiáról: „Íme, hitünk szent titka”. Péntek a keresztre feszítés „megfeszítteték” kompassiója, „meghala és eltemetteték”, szombat Krisztus a szent sírban. Estére azonban továbblép a szertartás, tovább a történések. Ismét a credóhoz fordulok: „Harmadnapra föltámadott...” innen kezdődik egy új világ, amelynek részei még: „fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbja felől, onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat...”, de közben (pünkösd) elküldi a Paraklétoszt, aki majd vigaszára lesz az egyháznak, és rakéta tempóban elindul a világmisszió.         
***
Én meg kihagyásokkal próbálom figyelmemet Merton könyvére (A csend szava) függeszteni, aki teleírja maximákkal kötetét. Ilyeneket fogalmaz meg: „Annyit szerzünk meg magunknak, amennyit odaadunk másoknak.” Vagy: a legnagyobbak, akik semmit sem tartanak meg önmaguknak, csak szeretetvágyukat.
Vagy: A szeretet azért nem ismer félelmet, mert mindenét odaajándékozta, semmije sem maradt, amit elveszthetne. És még: Szeretet nélkül a tudás meddő.
Szeretni kötelesek vagyunk egymást, de kedvelni nem előírás. A szeretet irányítja az akaratot, a tetszés viszont az érzékek és érzékenység dolga. Ám ha őszintén szeretünk másokat, nem esik nehezünkre az sem, hogy kedveljük is őket.
A dolgok igazsága a valóságukban rejlik. Értelmünk akkor igaz, ha a tudásunk megfelel a megismert dolgoknak. Szavunk akkor igaz, ha beszédünk megfelel a gondolatainknak. Viselkedésünk akkor igaz, ha cselekedeteink olyanok, amilyeneknek nekünk lennünk kell.
Kényelemhez szokott társadalmunkban az élet olyan könnyűvé vált, hogy azt gondolhatjuk: lehet boldogulni igazmondás nélkül is. A fejlett országok fele abból él, hogy hazudik.  Mi meg inkább megvásároljuk a jól reklámozott rossz fogkrémet, mint a nem reklámozott jót.
És most... megpróbálom elvágni az elindított gondolatmenést. Köszönöm türelmeteket.       
És ... elcsöndesedek húsvétig. Mindenkinek szép húsvéti összeszedettséget!
Ízelítő a Lukács 19. f.-ből.
Zakeus
Jerikóban Zakeus, a vámosok feje Jézust hogy lássa, felmászott egy vadfügefára. Jézus: „Zakeus, gyere le, ma a te házadban kell megszállnom. Zakeus: „vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.” Jézus: Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett.”
Példabeszéd a minákról
Egy főember tíz szolgájának adott tíz minát: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek. ... visszatért. Hívatta szolgáit, ... az első: Uram, minád tíz minát hozott. Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. ... harmadik: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam... Főember:  te mihaszna szolga, miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza? ... akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van.
IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN
Ünnepélyes bevonulás Jeruzsálembe
Betfagé felől szamárcsikón vonult be Jézus Jeruzsálembe...  a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: „Áldott az Úr nevében érkező király! – kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!” ...néhány farizeus: „Mester, hallgattasd el tanítványaidat!” Jézus: „ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni.”
Jézus megsiratja Jeruzsálemet
Amikor megpillantotta a várost, megsiratta... Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
A kereskedők kiűzése a templomból
Aztán a templomból kiűzte a kereskedőket... „az imádság házát rablók barlangjává tettétek.” A főpapok és az írástudók, de nem tudták, mit tegyenek vele. Mert az egész nép a szavain csüngött. Közöm. – Jézus azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett és megmentse. Ezt abszolút emberismerete tette könnyeddé. Belelátott Zakeus szíve mélyébe. – A minákról szóló példabeszéd azonos a talentumokról szólóval. Muszáj előrukkolnunk a megismert igazsággal. Pál írja: jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot. – A bevonuláskori kiáltás máig a liturgia része. A Sanctusban hangzik el: Áldott, aki az Úr nevében jön... A Szentföld köves hely. Itt is utal Jézus a kövekre: Ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni. Másutt: Az Úr a kövekből is tud fiakat támasztani. – A város pusztulása képszerűen előtte lehet, ezért siratja honfitársait. – A templomban rendet tesz és tanít. A főpapokat ez mérhetetlenül irritálja, de nem találnak fogást a Mesteren. Bármennyire hihetetlennek tűnhet, Jézus tervei szerint történnek a vele kapcsolatos (és minden egyéb) események.