Mickey webnaplója

A húsvét a találkozások jegyében telt el.
Már indulás előtt találkoztunk egy gyönyörűséges szivárvánnyal, van remény, feltámadás (és tápászkodás is).
Találkoztunk rokonainkkal,
szertartásokat végző papokkal,
templomba sereglő hívekkel,
a tördemici gyermektánccsoporttal,
pappal, aki az ambónál olvasott, és velünk szemben misézett,
pappal, aki nekünk háttal misézett és felment a szószékre prédikálni;
találkoztunk játék sárkánnyal, amelyik elromlott majd megjavult,
időjárással, amely megjavult, majd elromlott
(és amely felkergette a vérnyomásomat, de amely aztán rendeződött).
Találkoztunk a természet tobzódásával élénk szélben bimbózó-lombosodó fákkal,
találkoztunk nyíló tulipánokkal,
találkoztunk a vendégszeretet sokféle megnyilvánulásával (köszönet érte)
találkoztunk autókkal és motorokkal, autósokkal és motorozókkal,
találkoztunk örömködő tojáskeresőkkel,  
találkoztunk édességek és játékok megtalálóival.
Találkoztunk kölnivel, slaggal, szódával locsolókkal, és a locsolás elviselőivel.
Találkoztunk hazafelé egy gyorsvonattal, amely megmutatta, hogy gyorsan is képes lenne haladni, ha nem állna meg annyit vakarózni.          
Ízelítő Lukács 20. f.-ből. 1. rész.
Jézus tanítói hatalma
...a főpapok, írástudók és a nép vénei, és megkérdezték: „milyen hatalom birtokában teszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?” Így felelt nekik: „Mondjátok meg nekem: János keresztsége az égből való volt, vagy emberektől származott?” Vének: „Ha azt mondjuk: Az égből –, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? Ha az emberektől –, megkövez minket a nép, mert János próféta.” Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják. Jézus: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”
A gyilkos szőlőművesek
példabeszéd: „Egy ember szőlőt ültetett, bérbe adta szőlőműveseknek, majd ...elküldte szolgáját a szőlőművesekhez, hogy a szőlő terméséből szolgáltassák be neki a rá eső részt. De a szőlőművesek megverték, ... egy másik szolgáját is megverték,... üres kézzel elzavarták... a harmadikat is ... így gondolkodott magában: Elküldöm fiamat, őt csak megbecsülik. A szőlőművesek: Itt az örökös. Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz velük a szőlő ura? megöli őket, a szőlőt pedig másoknak adja bérbe.” ... Ő folytatta: A kő, amelyet az építők elvetettek szegletkővé lett. Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ráesik, azt agyonzúzza. Az írástudók megértették, hogy róluk szólt ez a példabeszéd. Közöm. – A csapdát állítók saját kelepcéjükbe estek. Ez Jézus zsenialitásán belül humorára is rávilágít. – A farizeusok pontosan megértették, hogy az allegória szőlőmunkásai. Nagyon méltatlankodtak ellene, pedig hamarosan beigazolódik, hogy Krisztus semmiben sem tévedett. Ami pedig a szegletkőről írottakat illeti, a 118. zsoltárból vett idézet hitem alapigéjévé lett. Krisztus a szegletkő, az a fix vonatkozási pont, aki mindennek a mértéke, igazsága, mindenki számára út, ő az igaz, akinek minden a világon alá van vetve, noha ez néha nem nyilvánvaló első megközelítésben.  (Most olvasom, hogy a pápa húsvéti homíliájában éppen ez hangzott el: „A feltámadás az elvetett kő titka, mely végül életünk alapja lesz.”) Nos, a szegletkő az, amelyet az építők elvetettek, és ehhez a kőhöz tapadnak életünk aprócseprő kövecskéi. Soha ne hagyjuk, hogy köveink önálló életet éljenek. A krisztusi szegletkő az, amelyhez épülve közösséget alkotunk, s amelynek örök élete van. Nagyon örömteli kijelentés ez.