Mickey webnaplója

Kedveseinkkel felkerestük kedveseinket, kedvenc tartózkodási helyükön a Balaton mellett: Keveseink kedveskedtek. Kibővültünk majd fogyatkozunk, s kedvesen búcsúzkodtunk.
Társaságukon túl mindig keresem azt a természetben, aminek itthon nyoma sincs. Legkedvesebb árnyéka egy strandbeli platánnak volt, legsziporkázóbb hajnal pünkösdkor ért, legszebb üllőfelhő a tó felett mutatkozott, zöldgyíkot láttam, de nem várta meg, hogy lefotózzam, miként több sikló sem mutatta portréját a kedvemért. A békák igen, a fecskék majdnem, szerencsére a növények nem tudtak elszaladni. Nagyon kedves és alighanem illatos a Virágkáka (Butomus umbellatus), majd mutatom, de a szekfű is szépen siratta, hogy elállt az eső. Más zöldeket megröntgenezett a nap, s elég jó képek keletkeztek. Sajnos nem sikerült lefényképeznem azt az apró legyet, amely a diólevél napos oldalán sétált föl-alá. Éles rajzolatú vetületben mutatkozott a parányi jószág. De hát semmi sem tökéletes. A fotósnak meg kell alkudnia a sorsával, olykor csak ránézünk a szépre, de mielőtt bármit tehetnénk, elillan. Ilyenkor a szemlélés szépségével kell megelégednünk, és elismerni, hogy minden múló, minden efemer.
Hajnalban a tó felől fújt a szellő, a nádas és a víz szagát fújta felénk. Megszólaltak a fülemülék, a rigók, galambok burukkoltak, felébredtek a sokasodni vágyó szitakötők. Szólóban, akár a drónok, páros repülésük pedig a megtermékenyítés maga. Megjelentek a bögölyök is, három megcsípett, a negyedik nem. Mind halálát lelte tenyerem alatt (Dögölj, bögöly!).    
Időjárás. Mi tagadás, jár az idő. Nagy viharok, erős kisugárzás, hatalmas napfény (s ver a hír, hogy az USA kilépett a klímaegyezményből).
Igaza van hát a sárga könyv nótájának: „Az Úr jósága, hogy élünk még a földön, mert nagy az ő irgalma...”
Tapasztaljuk naponta a megújuló csodát.
Hazafelé vonatozva pl. a mellettünk ülő lányok mindegyike felajánlotta ülőhelyét egy idősebbnek. Egyikük elutasíttatott, másikuk eredménnyel állt fel. Van ilyen „bezzeg az ő idejükben” is.         
Ízelítő az ApCSel 18. f.-ből:
A korintusi egyház alapítása
Pál Korintusban találkozott  Aquilával és Priszcillával... Hozzájuk költözött, mivel sátorkészítés volt a mesterségük. Szombatonként felszólalt a zsinagógában, meggyőzte a zsidókat és a görögöket. ... káromlásaikra azt kiáltotta: ... Mostantól a pogányokhoz fordulok ...az Úr álmában felszólította Pált: beszélj, Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban. Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.
Gallió prokonzul előtt
Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók Pált vádolták: „Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent. Gallió: „Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, de ilyesmiben én nem akarok bíró lenni. Elkergette őket. Erre a görögök nekiestek a zsinagóga elöljárójának, és agyba-főbe verték. Gallió nem törődött vele.
Visszatérés Antióchiába
Pál Priszcillával és Aquilával Szíriába hajózott. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusban vitába szállt a zsidókkal... Efezusból Cezáreába, onnan Jeruzsálembe, aztán Antióchiába ment.
A harmadik út
bejárta Galácia vidékét és Frígiát...  Közben Apolló érkezett Efezusba, aki csak János keresztségéről tudott. Bátran tanított a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Apolló Achájában a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás. Közöm. – Pál kikupált kétkezi munkás volt. Kismesterséget űzött. Így a jég hátán is megélt. – A „fontatlan” események rögzítése is hitelességét igazolja. Pál fogadalomból lenyíratja haját. – Mindig a zsidókhoz fordult, és csak utána a pogányokhoz. – Ha kellett kitartóan helyben maradt. Korinthoszban pl. másfél évig. Kitapintható, ahogyan a Lélek vezeti döntéseiben.