Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: De örülök, hogy rátaláltál! Fantasztikus élmény volt a pravoszláv istentisztelet, talán éppen a tiszta, átszellemült kórus révén. (Szluzsba=szolgálat az ottani mise neve.) (2017.06.13. 21:37) Egy ortodox himnusz
  • emmausz: Egyértelmű, hogy cikizi K.F-t. Örkény nemcsak tehetséges volt, hanem a humora is vetélkedik barátjáéval. Azért is idéztem. Cini párttitkár is volt, ha jól emlékszem. (2017.06.11. 16:44) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • Klári Bodó: Mick, Örkénynek nem voltak kétségei a tehetségét illetően. Minthogy többször volt szilencium alatt, sőt, termelési riportregények írására kényszerült, ez a kis fönti megjegyzése oldalvágás Cini felé... (2017.06.11. 14:37) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • emmausz: Na igen! Olykor az ember csak néz maga elé... Ezt is KF írta az Ugyanaz nőben c. krokiban, mint a Kínai verset. Nekem az tetszik, hogy Örkénynek kétségei voltak íráskészségét tekintve, meg aztán hog... (2017.06.11. 10:23) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • Klári Bodó: F=Frigyes! (2017.06.11. 09:38) Cini, Örkény és Lénárd Sándor
  • Utolsó 20

2017.06.14. 11:53 emmausz

Na és... Mi van akkor?

Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy az úgynevezett fejlődés hova vezet. Talán nézzünk rá néhány példát. Vas Gereben, de Gárdonyi is ír a nemzet napszámosairól. Terményekért, ingyen lakásért, kosztosként mindennap másutt ebédelve tengették magukat a tanítók, tanárok. Ma nem így van. Az állam hírcsatornái folyamatosan tájékoztatnak arról, hogy hogyan emelkednek a tanári fizetések, a tanárok pedig próbálnak sztrájkkal még több bért elérni. De a közlekedési dolgozók is. Szeretném megkérdezni tőlük, hogy mikor lennének elégedettek, mekkora bér esetén fejeznék be a morgást. Röhögő görcsöt kapok, amikor a légitársaságok folyamodnak sztrájkhoz. Kevés az illetményük: Mekkora vagyon volna elég, amikor teljes megelégedésükre lébecolhatnának. És mi lenne akkor?
Szüleim koldusai élete a lét és nemlét határmezsgyéjén helyezkedett el. Koldusaikat a kistelepülés jóindulata mentette meg az éhhaláltól, a megfagyástól. A mai koldus helyzete, úgy vélem különb, és az amerikai koldus öltönyben koldul. Egyes nyugat-európai államok azon gondolkoznak, hogy mindenki kaphasson a megélhetését biztosító jövedelmet, ha dolgozik, ha nem. Na és? Hogyan tovább? Teszem azt, megkapják és egyre többen, mert a robottechnika tömegek kezéből fogja kivenni megélhetésüket. Na és? Mi lesz akkor? Az emberek tömegesen feleslegesnek fogják magukat érezni? Vagy rájönnek arra, hogy elmeélesítő játékokkal, egymással való törődéssel, szeretetben való élettel reagáljanak erre a pimasz kihívásra? Vagy egymás ellen fognak fordulni, az ilyeneket és az olyanokat hibáztatva amiatt, hogy életük nem egy innen oda vezető úthoz, hanem a sehonnan sehová nem vezető utcához hasonlít.
Milliárdokért felújították az előttünk húzódó vaspályát. A töltést megemelték, állomásokat cseréltek, átereszeket képeztek, az úthálózatot korszerűsítették. Na és?  Az menetidő maradt nagyjából a régi. Most dolgoznak a vasútvonal villamosításán. Már feszül helyenként a vöröses színű felsővezeték. Elektromos mozdonyok fogják húzni a kocsikat a dieselek helyett. Na és?
Azt hiszem, mindezek kellenek és mindezek másodlagos kérdések. A lényeg, hogy az ember méltósággal élhesse le életét tisztes szegénységben vagy tisztes gazdagságban, mindenféle körülmények között vagy ellenére egymásra figyelve.
Ízelítő az ApCsel 27. f.-ből:
Hajón Rómába
...kifutottunk a tengerre. Szidónban Pál meglátogatta barátait. Innét Ciprus, majd a liciai Mírába értek. ott egy alexandriai hajóra szálltak, s jutottak Knidoszig, majd Kréta alá hajóztunk... végül a Jókikötőhöz értek.

Pál figyelmeztetése
Pál: a hajózás az életünkre veszélyessé kezd válni. A százados: mégis elhajózunk Főnixbe.

A hajó viharba kerül
...a vihar elsodorta őket. Klauda után Szirtisznél  ...sodródtak tovább. A rettenetes viharban ... a hajósok kidobálták a hajó fölszerelését. Több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni. A vihar csak dühöngött, végül már minden reményünk odavolt, hogy megmenekülhetünk.

Pál bátorító szavai
...csak a hajó vész oda, emberekben nem esik kár. Az éjszaka megjelent előttem annak az Istennek az angyala: „Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod! Nézd, neked ajándékoz az Isten mindenkit, aki veled hajózik.”

 A hajósok menekülési kísérlete
2 hete Adriai-tengeren hányódtak... 

Utolsó órák a hajón
Pál: egyetek valamit. Senkinek a haja szála nem görbül meg. Aztán a kenyeret megtörte és hozzáfogott enni. Erre mind a kétszázhetvenhatan ettek, ... a búzát a tengerbe vetették.

A hajótörés
Amikor megvirradt, ... egy földnyelvhez jutottak, és ráfuttatták a hajót...  mindenki épségben kijutott a partra. Közöm. Pál kalandos úton érkezik Rómába. Hajójuk összetörik, de 276 utasa megmenekül. Pálnak alkalma van felkeresni szidóni híveit, és az utasok körében is feltűnt igaznak mutatkozó próféciáival, bölcs tanácsaival. Ha Isten akar valamit, az meg is valósul, akár a természeti körülmények segítségével, akár ellenükre. Bölcs dolog rá hagyatkozni: Legyen meg a te akaratod!  
   

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7112592625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.