Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • emmausz: Kicsit utal a képzettek távozása nyomán keletkezett űrre. Ha a tendencia felerősödne, jaj volna ne... (2018.03.27. 14:50) Normális???

Utolsó kommentek

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • Klári Bodó: "Mérgemben felébredtem" - ez annyira tetszett, persze a többi esemény is.:) (2018.05.13. 12:49) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • exbikfic: Mielőbbi teljes felépülést kívánok! (2018.04.18. 20:05) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • Utolsó 20

2017.06.26. 06:02 emmausz

Játékos...


Van egy gyerekcsemege, a sós ízesítésű puffasztott kukorica-granulátum. Akkorka hengerecskék ezek a csemegék, hogy egyszerre éppen egy elfér belőlük a gyerekek szájában (no meg a felnőttekében is). Etetik magukat ezek a PUKI-k.   Unokáim számérzéke ébredezik, sejtik, mi több, tudják, hogy két csokiszelet több, mint az egy, és számlálnak valameddig. Ezt használtam ki, mindjárt elmesélem, hogyan.
Úgy adódott, hogy Domi, rendes szokása szerint, előkapta az elemes nyári mikulást, és századszor is elnyekeregtette vele a Jingle Bell refrénű karácsonyi nótát.
Rettenetesen untam a dolgot, és talán, hogy valamivel elűzzem ellenérzésemet, elkezdtem a dallamra ráhúzni a puki-számlálást. Kb. olyan színvonalú csasztuska kerekedett belőle, mint a Szamárindulóra énekelt Gyere, pukkadj meg! szöveg.
Igazi nyári csemege, garantáltan nem rongálja senkinek az agysejtjeit.
Tehát halljátok a Jingle Bellt és gondoljátok soronként hozzá a szöveget:
Egy puki
két puki
három a puki
négy puki
öt puki
hat darab puki
hét puki
nyolc puki
kilenc a puki
tíz puki
tizenegy
tizenkét puki.

ezzel vége a refrén dallamának, vége a számolási hajlandóságnak.
És vége a puki-evésnek is.
Egy tucat puki éppen elég csemegének.
Pihenjetek!
Ízelítő a Róm 8. f.-ből: 1. rész
Megszentelődés Krisztusban
Nincs ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek. a Lélek törvénye, ami a folyománya, megszabadít a bűn és a halál törvényétől... Akik test szerint élnek, azok a testiekre törekszenek, akik azonban a Lélek szerint, a lelkiekre törekszenek. De a test kívánsága a halálba vezet, a Lélek vágyódása ellenben élet és béke... aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését... Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében. Ha bennetek lakik, aki feltámasztotta Jézust a halálból,... halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. Így nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk... a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk...  akkor pedig örökösei is: Krisztusnak társörökösei... szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk... Közöm. Pál szereti a gondolatsorokat, levezetéseket, szillogizmusokat. Ezek a sorok azt igazolják, hogy aki Krisztussal meghal a bűnnek, és úgy törekszik élni, mint Jézus, annak örök élete van. Másutt így fogalmaz: Ha Krisztussal meghalunk, vele örökké élni fogunk. Nem könnyű gondolatok ezek és talán minden további nélkül csak azokra vonatkoztatható, akik olya mértékben elkötelezettek voltak, mint az Apostol. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindnyájan rászorulunk Isten irgalmára. A legnagyobb szentek nagy bűnösöknek tartották magukat. Ők tudják, hogy miért. Hát még mi. 
   
 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr612620541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.