Mickey webnaplója

Miközben e sorokat írom, Levin kis műtétet hajtanak végre (vízsérv: olvasd: víz sérv). Reggel náluk kezdtünk. Domi ébredése, reggeliztetése levezénylése volt a feladatunk. Elmentem aztán misére. Senki nem kérdezte, hogy hol hagytam az asszonyt, pedig megmondtam volna, hogy unokázik (szép magyar főnévből képzett ige, a nagyszülők szókincsében ismert) aztán együtt a piacra, ahol megnéztük a Józsi hentes robbanómotoros áramfejlesztőjét (szépen, szabatosan kifejezve: aggregátor). Túl hangosnak ítélte Domi. Hazakocsizván éppen a ház előtt és mögött a réten dolgoztak a fűkaszások és az önjáró fűnyíró munkagépek. Aztán önjáró munkáscsoport összegereblyézte egy nagy ponyvára, amit ők elszórva hagytak a csatatéren. Mindez hatalmas zenebonával járt. Érdekes módon ez nem zavarta Domit. Az erkélyről néztük a terepgyakorlatot, mígnem a felettünk lakóknál takarítók a fejünkre nem rázták a szőnyeget. Káromkodtam volna, de a nagy zajban úgy sem hallották volna meg azok, akiknek szól.
A terepszemlét mindenesetre berekesztettük, az árnyékolókat leeresztettem, hogy fogják fel a ránk szabadított sz. sűrűjét. Még eszembe jut az ilyenkor szokásosan alkalmazott közhely: Az ilyeneket egy külön házban kellene elhelyezni. Vagy netán nekünk kellene külön házba költözni? Tertium non datur. A feleség egyszer összeszólalkozott velük ez ügyben, majd egy másik alkalommal írt. És semmi. Falra okádott borsó. Én meg azt találtam ki, hogy csütörtök délben feltakarítom az erkélyt (heti egy alkalommal nem árt egyébként se), és akkor tisztaság van a következő rongyrázásig.
Remélem, mire befejezem ezt a posztot, Levi túl van az operáción.
...
Jelentem, túl van.        
Ízelítő az 1Kor 1. f.-ből:
Címzés és üdvözlet
Pál: Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól! ... PÁRTOSKODÁS ÉS BOTRÁNYOK
Pártokra szakadás a korinthoszi egyházban
Testvérek, ... ne szakadjatok pártokra... Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? Krisztus azért küldött, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.
A kereszt bölcsessége
A keresztről szóló tanítás ... nekünk ... Isten ereje. Hiszen ... a világ bölcsessége balgaság, mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél... Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.” Közöm. – Az első mondatot beemelték a misekezdés  egy lehetséges indító mondatául. Kegyelem és békesség nektek ... – Emberi ész fel nem fogja, hogy miért történt a Fiú feláldozása. Ám a dadogó szív sejti a határtalan önkiüresítő szeretetet eme tett mögött. Innen Pál megfogalmazása: mi a megfeszített Krisztust hirdetjük. – Aki a kövekből képes fiakat támasztani, annak rendes szokása, hogy a balgákat válassza, hogy megszégyenítse a  okosakat, a gyengét az erőssel szemben, a semminek látszókat a közismert személyiségekkel szemben. (Igen, Atyám, így tetszett neked – jegyzi meg egy ízben Jézus.)