Deskénél olvasom: „A vízi-világbajnokság megnyitó ünnepe a Dunán. Manócska, színes vízsugarak, hódolat a víz előtt, római kor, gyerekkórus, 40 drón, volt minden... ünnepet valószínűleg éppúgy nem lehet kitalálni, ahogy egy várost se...” Igen is, meg nem is. Én is ültem előtte, és arra gondoltam, hogy egy levél erezete mennyire gazdag tartalmú képanyag, és ingyen van. Ettől torkollik a végtelenbe. A természet bármely része ugyancsak ingyen van, és valamiképpen a végtelenség leképezése. Ami a természeten felüli alkotás, azaz mesterséges, az csak azokat tölti el lelkesedéssel, akik beleállnak. Egy útpálya esztétikuma a táj, amelybe beépült. Lelkesedhet érte a tervezője, de a használója is. Így vagyok a megnyitóval is. Ha beleállok annak a nagyszerűségébe, hogy megfordulnak nálunk a világ minden tájáról, akik a vízi sportokat űzik és/vagy kedvelik, akkor a megjelenő jeleneteket, vibráló habokat és hullámokat teljes ártatlansággal próbálom magamba szívni. Lehet, hogy kell hozzá egy kis naivitás, egy kis jóakarat, de fog sikerülni.
Megtehetem azt is, hogy fanyalogni kezdek az üresjáratok miatt, az öt perc késés miatt, az elhangzó beszédek miatt, a bekerülési költségek miatt, s hogy csak Egerszegi Krisztina szerepelt a műsorban a korábbi élmezőnyből. Mindezt megtehetem.
Mégis arra gondolok szívesebben, hogy az ország megpróbált kedveskedni a világnak sziporkákkal, élő tájképekkel, festett házfalakkal, némi magyaros műsorral, hogy jókedvűen nézzen mindenki az elközelgő versenyek elé akár sportolóként, akár nézőként.
Ízelítő az 1Kor 10. f.-ből:
Intő példák az Ószövetségből
atyáink ... mind megkeresztelkedtek ... a tengerben... Ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. De legtöbbjük odaveszett a pusztában (kívánták a rosszat, bálványimádókká lettek... vétettek a tisztaság ellen, az Urat kísértették, ... kígyók pusztították el őket... zúgolódtak, lesújtott rájuk az angyal. Mi a végső időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék... az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.
Pogány áldozat és keresztény áldozat
kerüljétek a bálványimádást. Krisztus vérében és testében részesülünk ...egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk... nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról... „Minden szabad”, de nem minden ...szolgál a javunkra. Mindenből ehettek, ami a piacon kapható, a bálványoknak szánt áldozati húsból ne egyetek ... akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Senkit ne botránkoztassátok ... azt keresem, ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Közöm. Pál írásai ráerősítenek Krisztus tanítására; mintegy kibontják azokat. – Az Apostol utal az ószövetség egyes történéseire, mint Krisztus egy-egy előképére. – Figyelmeztet a kísértésben való állhatatosságra: aki áll, ügyeljen, hogy el ne essék. – A következő, pedig mintha a miatyánknak egy lehetséges megfordítása volna: az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja. – Isten szabadságra hív bennünket, azonban észnél kell lennünk: Minden szabad, de nem minden ...szolgál a javunkra.
Ezek a páli tanítások már-már szállóigeként közismertek. Nekünk is szólnak, akik a végső időkben élünk.
2017.07.15. 12:11 emmausz
FINA
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5312665753
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek