Mickey webnaplója

Mivel közel harminc év óta lakunk Óbudán, ki tudja, hányszor kerestük fel az idők folyamán ezt a játszóteret. Kezdetben elkészült a domb az óriáscsúszdákhoz. A dombot talicskával hordták fel az alkalmi kubikosok, sokféle népek, pl. a papnevelő szeminárium kispapjai, köztük sógorom is. A Csúszda elkészült. Na, nem a mai formájában, de használható csúszda volt az is. A játszótér főleg vascsövekből készült valamiket tartalmazott. Egyre bizton emlékszem, egy tornaszerre. Korlát volt, persze nem állítható távolságú. Fiatal apaként még meg tudtam csinálni rajta a gimnáziumban kötelező nyolc darab saslengést. Ma már egyet se tudnék.
A mai játszótér meglehetősen komfortos. A különféle pörgő hinták és egyéb játékok mellett megépült a „klotyó” is, ami azért több annál. Mosdó, és mellette puritán kivitelű csaptelepek sora, úgy néz ki, mint a laktanyák mosdóvályúja. Még kókadt állapotában is szép a botanikus kertszerűen telepített flóracsoport.
Tegnap a hatalmas rét úgyszólván teljesen üres volt. Nem csoda, a rekkenő hőségben senkinek nem volt kedve elidőzni az árnyéktalan terepen. Máskor azonban tele van kutyásokkal, játszó csoportokkal. Közösségek találkozóhelyeként is kiváló.
Amit nem szeretek, a szigetfesztivál. Tűröm, miként a zajártalmaknak kitett tízezrek tűrik. Meg kell jegyeznem, ma már a zajszigetelés sokkal jobb, mint indulásakor.
Még mindig fülemben az évtizedekkel korábbi agresszív hang, amely hajnali félkettőkor vert fel álmomból: „Ne pofázzatok bele a dolgaimba”. Jó lett volna, ha akkor valaki odamegy és belepofázik a dolgaikba.
Mára már megszelídült a hangzavar.  
Mindenesetre nem bánnám, ha másutt rendeznék meg a SZF.-t.
Nem sírnám vissza.
1Kor 13. f.
A legkiválóbb adomány a szeretet
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyerek, úgy gondolkoztam, mint a gyerek, úgy ítéltem, mint a gyerek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyerek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet. Közöm. A páli levelek egyik legkitűnőbb fejezete. János tudatja, hogy az Isten szeretet. Pál pedig megírja, hogy miféle szeretet az, aki az Isten. Az ember elé teszi ennek a szeretetnek a leírását, hogy eztán már eszerint éljen. Merthogy szeretni mindig lehet. Szeretni nagyon egyszerű és roppant nehéz, de kötelességünk az isteni szeretetparancs teljesítése, „ahogy a csövön kifér”. A szeretetlen ember üres csigaház, céltalan és értelmetlen. A szeretet a minden, az az egyetlen szabad vegyértékünk, amellyel képesek vagyunk kapcsolódni Istenhez.  Nem is marad meg belőlünk más, mint az adott, szolgáló szeretet. Nosza!