Mickey webnaplója

Még gyerekkoromban felmerült bennem, hogy milyen szamárság a nyaraló. Túl azon, hogy lehetetlenség kihasználni, két helyen kell adózni, két helyre kell a szükséges eszközöket megvásárolni és tartani, unásig ugyanoda kell járni nyáron pihenni, kihagyva a világ megannyi érdekes szép táját. Most meg azt hallom, hogy a nyaraló kérdésben az emberek természetüknél fogva a macskákhoz hasonlók, amennyiben ragaszkodnak a szokott helyükhöz. Csakugyan. Tapasztalom, hogy a gyerekek szívesen mennek Lábdihegyre, és újabban Zamárdiba is. Tudják, hogy melyik helyen mik a lehetőségek (van vár csúszdával és hintával, illetve ugráló), hol lehet hancúrozni (a veteményest kivéve az egész kertben,) merre van a strand, ott mire számíthatnak.  Hol lehet lángost kapni, hol jó a fagyi, hol lehet biciklizni stb. (Majd elfelejtettem, hol van wifi.)
***
Flórácska (5) megjegyzése: azért a nagypapa hasa nagyobb, mint a papáé. Méghogy nagyobb? Kétszer akkora, sőt...
***
Domika (3) előszeretettel cseréli a hangzókat. A magánhangzókat is. Lehet, hogy csak játszik, mert látja, hogy tetszik nekünk? Ilyeneket szól: Én vagyok a söfór (sofőr); meg égyszer (még egyszer); feteke (fekete); kokofefe (fogkefe); topstábla, (stoptábla); lifityety (légy szíves). No, ez utóbbit akkor se értettük, ha jó hangosan artikulálta. Van ilyen. Mást viszont azonnal. A kérdésre, hogy ki az apa és az anya, Domi ezt mondta: apa kisfiú, anya meg kisnyál. 
Ízelítő a 2Kor 2. f.-ből:
A kímélet és a szeretet szavai
Föltettem magamban, hogy nem szomorúságomban megyek ismét hozzátok. Ha ugyanis elszomorítlak titeket, ki fog engem fölvidítani? Csak az, akit elszomorítottam. ... Ha valaki szomorúságot okozott nekem, ... bizonyos fokig mindnyájatoknak is. ... bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy nagy szomorúságában kétségbe essék. Arra kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet. ... Hála legyen Istennek, aki Krisztusban mindig győzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk... Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak. Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre. ... nem tartozunk azok közé, akik Isten tanításával nyerészkednek, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban. Közöm. A deprimáltság ellenszere a megkülönböztetően figyelmes szeretet. Pál ingyen szolgál. Tudja, hogy Isten szólal meg általa, belőle. Ez önérzete motívuma. Meglehetősen nyersen fogalmaz a hívek/hitetlenek vonatkozásában. Utóbbiak hihetőleg a felismert igazságokat tagadták meg, megátalkodásuk állhat a kemény megfogalmazás hátterében.