Mickey webnaplója

Megállítanám az időt, hogy még együtt lehessünk azokkal, akik holnap hazamennek. Siettetném az idő múlását, hogy mielőbb kikerüljünk a lassan-lassan olvasztókemencébe hajló miliőből.  (Merthogy most Európa-szerte... Marseille környékén helyenként 50 fok. Mondom, még tíz fok és itt a földi pokol.)
Odasúgom E.-nek: Encore deux jour... Érti. Hozzám bújik. Aranyos.
Tegnap délután felpattanatak és megtámadták a Római fürdőt. Este fél tíz felé kerültek elő öten.
É. látván a terülj-terülj asztalkámat a meleg-szendvicsekkel megjegyezte: Fárasztó a meleg, de nem nekem kell előteremteni a vacsorát. És ezt nagyon tudom értékelni.
Fr. is hozta szokott formáját. Hol vannak a tegnapi zsemlék? Mondom: abból készült a meleg-szendvics. Sajnos nincs több tegnapi, kénytelenek lesztek mait enni. Értette a célzást. (Finir... szokta mondani.)
Ma hajnalban nálunk 24 fok volt, gondolom már valamivel több, mert a rét lombjait már nyaldossák a napsugarak.
Fatalista lévén elfogadtam, hogy nekem itt élnem, fagynom, megsülnöm kell. Most éppen jó meleg készül lenni. Akkor tehát nézünk elébe.
Megállítanám az időt, siettetném az időt – valójában semmit se tehetek, mert akár siettetném, akár megállítanám, az csak a maga ütemében szalad a vég felé: megállíthatatlan.
Az idő páciensei vagyunk valamennyien. Ehhez próbálunk pozitívan hozzáállni.
Ízelítő a 2Kor 4. f.-ből:
Isten ereje az emberi gyöngeségben
... az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, mely ... csak azoknak nem érthető, akik elvesztek... nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat... kincsünk cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ... Istennek tulajdonítsuk. 
Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak,
bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. 
Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk.
Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.
... viseljük Jézus szenvedését, ... ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, ... írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, ... a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket, mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök. Közöm. Hányszor végiggondoltam már, hol magamban, hol hangosan: nagyon más az, ha Pál tanítása Krisztusról és az örökkévalóságról ostobaság, és megint nagyon más, ha Pál tanítása igaz. Hatalmas sorsmeghatározó következményei vannak a hallgató részére egyik és másik esetben.
- A szokott páli szekvenciákat verssorokba szedtem az átláthatóság kedvéért. Történik valami, de... és még, de ... megint valami, de..., újfent egy állítás, de... Pál jó szónok, jó stílusú tanult ember. A felsorolások egymást erősítik. Ráadásul igazak is.