Van, amit bírok, van, amit nem. Még letekerem a letekerhetetlen befőttesüveg csavarját, még kiporszívózok, még ledarálom a sajtot reszelés helyett, még megigazítom a kádzuhany kilazult rúdját, még átviszem a súlyos fotelt a korábbi helyére, még felkapom a kanapét, hogy a helyére tegyük, még nyakamba emelem unokáinkat, hogy lovacskázzunk...
De már megvisel a hosszas előfeszítés. Úgy látszik, izommal és akarattal még bírom, de a szívem kalapálni kezd. Ma pl. a hűvös reggeli órán kitermeltem fűrésszel három télen elfagyott fügehusángot. Maradt még kettőhárom, amit meghagytam legközelebbre. Már mintha nem nekem való volna.
***
Szinte mindig „szól” bennem valamiféle zene: könnyű, nehéz, komoly vagy vicces, szimfonikus vagy szóló, operett vagy opera, sláger vagy népzene. Mikor mi.
Ma pl. mise közben beugrott a fejembe az Abba egyik ritkán hallott zenekari kompozíciója, az Intermezzo c. Érdekes módon egy belső hang szólalt meg bennem az Írást aktualizálva: „Nagyobb van itt, mint” az Abba.
És csakugyan. Mérhetetlenül nagyobb.
Próbáltam elidőzni nála.
Ízelítő a 2Kor 9. f.-ből:
A jótékonyság áldásai
...Minden legyen készen, hogy a bő áldás, ne a szűk alamizsna képét mutassa. Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetéseteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra..., ha kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, ... és imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok. Hála legyen Istennek, kimondhatatlan ajándékáért! Közöm. Adakozás. Ma nagy divat. Legalábbis a kérés oldaláról. A rádióadók, a tévéreklámok, az egyházak, a civilszervezetek, az igazi és műkoldusok, s ki tudja, még mifélék, kérik az anyagiakat. Persze vannak, akik tényleg nagy ínséget szenvednek. Pál említi (ApCsel) Jézus szavait: „Ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Nos, hát Jézus szavait korunk lélektani kutatásai is alátámasztják. Bagdy Emőke egyik előadásában említi, hogy a szívből jövő segítés (anyagi is) jobb állapotba hozza az adakozó immunrendszerét. Ezt a kísérletező kutatók Teréz anya-effektusnak nevezték el. Kimutatták, hogy genetikailag kódolt az altruizmusra való készség immunrendszerre gyakorolt pozitív hatása. Lám a vallási tanítás és a tudományos kutatás egyik mai összecsengése.
2017.08.08. 10:44 emmausz
Én még bírom!?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9912727618
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek