Már tart a fesztivál.
Fiunk írja:
Eléggé ide hallatszik a Sziget. Levi este közeledvén: „és akkor ezek most erre a zenére fognak elaludni?” Domi pedig a Nagyszínpad idehallatszó melódiájában a Tűzoltó Sam-et véli kihallani. Vicces felismerések és következtetések hete elé nézünk.
Magam is megjegyeztem, hogy az ilyeneket egy külön szigetre kellene költöztetni.
Hát igen.
Szerintem lehetne máshol is a sziget: pl. Pusztavacson.
***
Meg kell emlékeznem két szolgáltatóról. Az egyik tegnapelőtt járt nálunk. Telefoni egyeztetés után jöttek ketten, klímaszerelők, akik néhány éve felszerelték a légkondicionálót. Múködik is, szorgalmasan szórja a hűvösséget, kifelé pedig köpködi a meleget és a párát. A kondenzvizet elvezető cső eltűnt. Lehet, hogy szél fújta el, lehet, hogy más, mindenesetre a víz a panelon csurgott idén. A két szerelő tíz perces munkával új műanyagbotot applikált a korábbi helyére. Ezután nem a falra, hanem a lent haladókra köpködi a vizet a masina. Kérdeztem, mennyit fizetek. Mosolyogva nyújtotta a kezét a főnök. Semmit. Csaknem elképedtem, s a mai világban hatalmas erkölcsi tettnek tekintem hozzáállásukat.
A másik szolgáltató a szódás. Múlt héten nehezen találtak ide, hogy cseréljék a rekesz palackot. Ezen a héten is kellett volna jönniük, de vagy eltévedtek, vagy el se indultak, vagy... Pedig már nem kézikocsival szállítanak, nem is lovas kocsival (vö. Elveri, mint szódás a lovát), hanem autóval. Talán nem futja nekik GPS-re.
Ízelítő a 2Kor 11. f.-ből:
Az apostol kikényszerített védekezése
...Én Isten féltékenységével féltelek titeket... nem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan... ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát ... nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem...
A kikényszerített „dicsekvés”
... ha valaki dicsekedni mer, merek
én is. Zsidók ők?
Én is. Izrael fiai?
Én is. Ábrahám leszármazottai?
Én is. Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom:
én még inkább.
...többször voltam börtönben, sok verésben volt részem, voltam halálveszélyben... öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, a nyílt tengeren hányódtam. Veszélyben forogtam folyóvizeken, rablók miatt; népem körében, a pogányok között; a városokban, a pusztaságban; a tengeren, az áltestvérek közt. Fáradtam és gyötrődtem, virrasztottam, éheztem és szomjaztam, koplaltam, fagyoskodtam... Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem. Isten ... tudja, hogy nem hazudom. Közöm. Újfent nyelvi szerkezetek. Felsorolások, egymást erősítő megnyilvánulások. Pál statisztikázza sanyargatásait, megaláztatásait, elviselt szenvedéseit. Hangsúlyt kap, hogy gyengeségében mutatkozott meg az ereje. (Vö. elég neked az én kegyelmem). Meglepő, hogy bizonygatnia kell: nem hazudik.
2017.08.10. 06:44 emmausz
Újra sziget
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7112732196
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek