Mickey webnaplója

Fiunk egykor egy újrainduló középiskola diákja volt, az intézmény indulásához sebtében mindenhonnan összekapart diákok voltak osztálytársai. Nem voltak gazember népség, de felettébb vásottak. Ha valaki miatt büntetést kellett írniuk, az illetőt a szünetben a katedraasztalon megcsiklandozták. Négyen lefogták, a többi csikizte. Vezényszóra abbahagyták, rákiabálva: Lélegezz!!! A delikvens lélegzett, majd a csikizés folytatódott a következő „állj!”-ig. Lélegezz!!! S az áldozat lélegzett, mert különben könnyen megfulladhatott volna. Alighanem elgondolkozott azon, hogy vajon érdemes-e az osztályra kellemetlenséget hoznia. Nekem ez jutott eszembe tegnap este, amikor megérkezett a hidegfront szele. Kimentem az erkélyre lélegezni. Lélegeztem, majd újra lélegeztem az egyre frissebb mozgó levegőből. Érdekes a frontbetörés. Nem tudni, hogy egy-egy pöff után erősebb széllökés jön, marad az erőssége vagy lanyhul. Nem mindegy. Mostanában szinte minden frontról ijesztő adatokat közöl a tévé. Ekkora kár, ennyi halott, ennyi sebesült. Megértem: a halálos szerencsétlenség önmagában tragédia.  Az is igaz, hogy a hatalmas orkánok okozta károk egyre tetemesebbek. Mégis két gondolat foglalkoztatott. Az egyik: Ha nem csillapodik a vihar kedve, mi lesz a Sziget-fesztivál több tízezer sátorlakó emberével? Úgy vélem, hogy – hála Istennek – nem lett semmi, mert csillapodott a szél ereje, amely előző napon még a Pécs mellett tartandó kisrepülő bajnokságra érkezett és lenyűgözött 52 repülőből 22-t tönkretett. A másik visszatérő gondolatomat illetékes elvtárstól kölcsönzöm: Miért mindig a rosszat, elvtársak! A szél kipucolta az ország levegőjét, megszüntette az extrém forróságot, visszaadta sokunk életkedvét, rendezte közérzetünket, és ezeknek a hasznát senki nem számolta ki. Van egy karizmatikus ének, amely agy kezdődik: Az Úr irgalma, hogy még élünk a földön... Igen. Ingyen lát el hatalmas, pénzben aligha kiszámítható értékekkel, friss levegővel, ivóvízzel, jóakaratú emberekkel. Éljünk vele, velük. Már nem kell sóhajtozni a legközelebbi hőségriadóig: Használd ki az időt és LÉLEGEZZ! Én is azt teszem.     
Ízelítő a 2Kor 13. f.-ből:
Befejező intelmek
...Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól? ... Őt gyöngeségében megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de vele együtt élünk ... Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. De ... mi kiálltuk... Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért. Örülünk, hogy gyöngék vagyunk, csak ti legyetek erősek. Imádkozunk is tökéletesedésetekért... testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene. Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket. Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! Közöm. – Feltehetjük magunknak a kérdést, amit a Korinthosziaknak tett fel Pál: Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Mi hitelesíti feltételezésünket? Valami nem volt gömbölyű Pál és hívei között. Pál közeledni próbál a levelét záró fordulattal, amely ma is a mise egyik lehetséges kezdő mondata, köszöntése.