Mickey webnaplója

Tegnap megbeszéltük, hogy nehéz nekem naponta újat írni. Nemcsak nekem. Másnak is. Megtudtam, hogy az Amerikában élő Cs. és Co. átruccannak egy hónap múlva Mo.-ra, s a szomszéd országokba kicsit körülnézni. Megtudtam volna magától Cs-tól is, de sikertelenül bombáz a messengerrel. Telefonálnia kellene, de valahogy azt nem akarja. A messengert pedig a gépem nem akarja.
Érdekesen alakult a mai nap.
Kelés fél ötkor, egy jó kávéval, aztán visszaaludtam még egy órácskára.
T.-t meghívta volt munkahelye Szent István-ünnepre. Már jóval a tervezett indulás előtt itt téblábolt, várva, hogy teljen az idő. Mondom neki:
- Indulj el most.
- Nem lehet – így ő –, már nem érem el a buszt.
- De igen, szívesen kiviszlek.
Összekapta magát.
Útközben megjegyezte: – Otthon felejtettem a nekik vett szőlőt.
Kitettem a megállóban, majd irány a könyvmegálló. Tele volt régiségekkel, de kedvemre valót mégse találtam köztük. Azért hoztam egy Dékány-kötetet a vitorláskedvelőknek, és egy Verne-regényt (Tizenöt éves kapitány) Á. unokámnak. Hátha még előtte van az elolvasásának.
A posta előtt jutott eszembe, hogy én meg otthon felejtettem a befizetendő csekket.   
Ma tésztát kellene főzni sajttal, tejföllel. Hanyagolom. Inkább kettőnknek holnapra. Ma hideget eszem, úgyis ködbe vész, hogy mikor étkeztem így utoljára. (Egykor nagyon sűrűn ettem hideget.)
Tobzódom a lehetőségek között.
Ha az írás téma után kiált, a fotózás még inkább. Hiába vittem magammal reggel, meg délelőtt a kamerát, nem találtam jó témát. Akkor pedig felesleges. Közepes minőségű képekkel tele van a FB. Nem akarom szaporítani a számukat.
***
A határozatlan számnevekkel űzött vicc poénját magamra alkalmazom.
13 óra van? Tényleg már ennyi az idő? Akkó mennyi kő, magamnak ennyi annyi.
Ízelítő a Gal 5. f.-ből:
III. ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEK
Isten gyermekeinek szabadsága
A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk... Jézusnak... csak a hit számít, amely a szeretetben teljesedik ki... Aki zavart kelt köztetek, viseli majd büntetését, bárki legyen is... a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat,... vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást! Kérlek, hogy Lélek szerint éljetek... A test a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen... A test cselekedetei: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.... Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Közöm. Nemeshegyi P. írását veszem kölcsön: „A Lélek gyümölcse a szeretet. A szeretet uralmának jelei: Öröm, béke; megnyilvánulásai türelem, kedvesség, jóság, születésének, kiteljesedésének feltételei a hűség, szelídség, önmegtartóztatás (A TOB nyomán).” A szeretet alá van a többi rendelve oksági rendben. Nem mellérendeltek a felsorolás elemei.