„Gyors is ez a verda mint a Coltból kilőtt pisztolygolyó, vagy ahogyan az angolszász közhely tartja, mint az olajozott istennyila” írtam volt idén május 25-én.
Lehet, hogy igazam volt, és az is lehet, hogy tévedtem.
Mert mit olvasok Tömörkény novellájában (Mihály szóbelizik): „bejön Várakozó Mihály tanú az ajtón. Barátságos és mosolygó képű magyar, orcája rózsaszínű virulásán látszik, hogy nem éppen most ért be a tanyákról, hanem korábban, minélfogva evett már egy kis paprikás húst a Pávában, és imitt-amott alighanem ivott is hozzá valamit. 
– Tessék velem parancsolni – mondja Várakozó Mihály haptákban, mivelhogy tudja, mi az illendőség a tekintetes törvény előtt. 
A bíró megkérdezi tőle, hogy kiféle, miféle, hány esztendős, mert ezek a dologra tartoznak. Mihály mindezen kérdésekre oly gyorsan felel, mintha ő volna az olajozott istennyila.”
Én azt gondoltam, hogy tán valamiféle angol fenomén „fene mén” mozgáskultúrájának az ecsetelését szolgálta ez a tódító jellegű kifejezés.  Még azt is elgondoltam, hogy talán a novellista O’Henry találmánya, aki a Borús bölény váltságdíja végén megjegyzi kb. így: Míg az atya vállalta, hogy kölykét öt percre lefogja, a két haver útra kerekedett, és úgy futottak, hogy a negyedik államban se érte volna őket utol a kanyarban a puskagolyó. Sajnos nem tudom idézni, mert hiányzik a ronggyá olvasott O’Henry novellásból ez a néhány lap, és csak a szóhasználat tódító jellege utal arra, hogy ilyesfajta kifejezésekkel is élt William Sidney Porter, akinek az említett csak művészneve volt.  
Egyelőre tehát a feldobott labda a levegőben marad, amíg szakavatott filológusok hiteles módon fel nem tárják az olajozott istennyila keletkezéstörténetét.
Ízelítő az Ef 4. f.-ből:
II. ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEK
Intés egyetértésre
Kérlek benneteket, ..., hogy alázatban, szelídségben és türelemben viseljétek el egymást.
Egy a Test és egy a Lélek. 
Egy az Úr,
egy a hit,
egy a keresztség. 
Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van. 
Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben... Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket... igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja... Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.
Buzdítás a megújhodásra
...a pogányok hiúságokon járatják az eszüket... elidegenednek az istenes élettől ...megátalkodottak... Ti ...újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban... alkotott teremtmény... A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne lopjatok... rossz szó ne hagyja el ajkatokat... Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás, és inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Közöm. – A bevezető utal a szeretethimnusz kitételeire. – Jön egy általam csak „páli szekvenciá”-nak nevezett rész: egy a test... stb. – Kifejti, hogy különfélék az adományok, amelyből kinek-kinek mást oszt a Lélek. Egy szállóigévé lett kitétel: A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Minden házaspár lelkére szokták kötni, bár hadd tegyem hozzá, ez mindenkinek szól. A harag nem csupán a pároknak szóló nyomorúság. – Megfontolásra érdemes a két felsorolás: milyenek ne legyünk és milyenek legyünk. Rám is vonatkozik, hajjaj.