Mickey webnaplója

Igen. Arra lettem figyelmes, hogy nem annyira a blogot akarom újabb poszttal gyarapítani, mint inkább az elkészült fényképekhez cím helyett kisebb monológokat fabrikálni. Újabban ebben lelem a kedvemet igazán.  Valamennyire érthető ez,
merthogy vizuális galaxissá lett a miénk;
mert képeim már válogatva kerülnek a nyilvánosság elé, csak azok, amelyeknek mások érdeklődésére számíthatnak;
mert a képek és a szövegek erősíthetik egymást (elvileg gyengíthetik is);
mert könnyű a képekről asszociálni valamiféle szöveget;
mert a képek verseimmel, prózáimmal keverve egy kamarakiállításon pozitív visszhangot kaptak. (Ez még akkor is feldob, ha talán tán az irántam mutatkozó jóindulat jele.);
mert köreinkben már gyerekkoromban sikereknek mutatkoztak azok a képes-szöveges albumok, amelyek csaknem felértek egy-egy meditációval.
Mindenesetre az örömfotózás mellé a spontán feltörő örömszövegek kerülnek.  
Írni persze régóta szeretek. Biztatott is minket ilyesmire Medvigy úr a gimnáziumban: „Nem baj, ha otthon hagytad a füzetedet, nem baj, ha nincs íróeszközöd, de amikor diktálok írj, írj a falra az ujjaddal, de írj, írj!!!
Cz G szintén erre biztatott később. (Napi egy A/4-es, és évenként összejön egy kötet.) Volt, hogy összejött, ha kötet soha nem lett is belőlük. (Kötetlen kötetek maradtak, de nem az íróasztalomnak, hanem a számítógépemnek, mert nem papírra írtam, nem is a falra az ujjammal, hanem billentyűzettel a PC-be.
Ízelítő a tesszalonikaiaknak írt második levél 1. f.-ből:
Köszöntés és a hit dicsérete
...Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! … hitetek nőttön-nő ... Dicsekszünk is veletek … Nektek, üldözötteknek megnyugvást adjon Urunk Jézus, amikor eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, … állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben. Így dicsőül meg Urunk, Jézus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből. Közöm. Az ősegyház tanítói nagyon remélték, hogy hamar eljön az apokalipszis. Persze valamiképpen ez igaz is, ha arra gondolunk, hogy kinek-kinek az élete vége az örökkévalóságba torkollik. Kiesik az időből, és bele az időtlenségbe. Ha pedig így van, akkor számára itt a világvége.