Fenn a fákon különféle dolgok rejtőzhetnek.
Varga Domokos, talán a Kutyafülűekben írja le, hogy egy lufiért (sárkányért?) hogyan mászott fel egy magas fára. Egy darabig gond nélkül emelkedett, mígnem a vékonyabb ágak következtek … és a még vékonyabbak. A gyerekei lentről nézték produkcióját. Ő két dolgot látott: Ez egyik, hogy nem mászhat vissza a tárgy nélkül, mert milyen ciki volna a megfutamodás. A másik, hogy az életével játszik, mert könnyen leeshet, s halálra zúzhatja magát. Mivel a történetet le tudta írni, evidens, hogy túlélte a fáramászást.
Két élményt hadd osszak meg itt. Az egyik a játszótér mellett történt. Az egyik magas fa alatt sok gyerek, a fa ágvillájában jó tizenöt méter magasan egy focilabda fészkel. Mindez történik késő délután. A sokaság figyelme egy próbálkozó fiatalasszonyra összpontosul, aki talán leigazolt focista, mert kellő rugóerővel bombázza a fenti labdát. Jó néhány próbálkozást megvárok. Utoljára a második labda is fennakad egy még magasabban fekvő ágon. Itt felhagytam a további megfigyeléssel. Csak találgatom a kifejleti lehetőségeket. A rendelkezésére álló idő egyre fogyott, a rendelkezésére álló újabb labdáké úgyszintén. Vajon sikerült-e egyáltalán újabb labdát kapnia? Sikerült-e vele lehoznia az egyik labdát? És a másikat? Csupa megválaszolatlan kérdés. Mi lett a labdák sorsa, ha fennmaradtak este a fán? Visszakerültek-e tulajdonosaikhoz … vagy máshoz? Nem emlékszem, hogy írt róla a helyi újság.
A másik eset a szánkódomb déli oldalán túl esett, ahol nyárfák szegélyezik a bekötőutat. Magam egy délután munkából hazafelé jövet szokás szerint toronyiránt vágtam át a réten. Látom, hogy egy középkorú fickó vakarja a fejét, közben pedig a magas nyárfa lombját szuggerálja. Megszólítottam: Talán keres valamit? Dehogy, hiszen látom … látja maga is? Ott, a fa ágai között fennakadt a motoros repülőgépem – egy magam építette modell. Valahogy le kellene hozni, de semmilyen épkézláb ötletem nincs, hogy hogyan. Tudja – folytatta – ha csak a gép veszne oda, bánja a fene, de a motor több tízezer forintba került. Nagyon sajnálnám odaveszni. A fa nem tűnt megmászhatónak. Se ő, se én nem vállalkozhattam rá. Hogy mi lett a motorka sorsa, nem tudom.
Mindenesetre valahogyan egyszer földet ért, merthogy a fa ma is áll, de nincs a lombjában a repülőgépmodell.
Ízelítő az 1Tim 2. f.-ből:
Az istentiszteletre vonatkozó utasítások
Pál imát kér az emberekért; a királyokért, elöljárókért, hogy békés életet élhessünk, szentségben és tisztességben…Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön… Krisztus váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül… Azt kívánom, hogy a férfiak imádkozzanak, … az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat, jótékonykodjanak… Nem engedem, hogy asszony tanítson s a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. Legyen anya, kitartó a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben, ezáltal üdvözül. Közöm. Férfitől imát, nőktől szerénységet kér Pál. Elég határozottan inti a szebbik nemet az istentiszteleten való elcsendesedésre. Ma ez Európában különösen hangzik. Pál tudja, miért teszi, és miért Timóteusnak írja ezeket.
2017.09.13. 21:24 emmausz
Fenn a fákon
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr2312827294
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek