Olvasom az Édes anyanyelvünk c. munkát, alighanem 1938-ban adták ki. Nyelvhelyességről értekezik és korabeli helyesírással (helyesirással) teszi mindezt. Írja, hogy Vácz z betüjét (sic!) elsöpörte az idő. Sok mindent elsöpört, megváltoztatott, átformált. Tetszik, ahogyan az ikes igékről szól. Kifogásolja a gyónik igealakot mondván, hogy a gyónni nem ikes ige. Elismeri, hogy a gyón alak is suta, a gyónsz helyes, a gyónol hibás. Szerintem a magyar a túl rövid szavakat próbálja hosszabbítani, a túl sokakat egyszerűsíteni. Érdekes felvetése, hogy a fene fenét eszik, ikes, de esz a fene nem. Továbbá az ember dolgozik, de tervezetet dolgoz ki. Az ige igekötő nélkül ikesként, igekötővel iktelenként viselkedik. Érdekes az is, hogy vidékenként eltér az, hogy melyik ige ikes. Helyenként fogyik, fagyik járja. Hozzátehetem, hogy nemcsak helyenként, vidékenként, hanem koronként is változik az ikes-iktelen forma. Éppen a szerző ad rá bizonyságot: Pl. így ír: felbukkanik. Ma csak felbukkan, és kész.
Leírja, hogy az angol Backfish-ből jön a bakfis, és nem a német Backfischből. Az angol a visszadobált kis halacskákat nevezi backfishnek, amelyek méreten aluliak, és nem sülthalak. Mondhatni, hogy tetten ért lejterjakab ez a jelentésferdülés.
Zárásképpen egy olasz turista esete.
A turista senftet kért a pincértől, aki nem értette. Ez a szamár nem ért magyarul, így a turista.
Signore somaro, io non sono somaro (az úr szamár nem én) – válaszol a pincér. Merthogy a szamár szót (olaszul somaro) értette – és sértette.
Kérd tőle a senftet magyarul, kérj mustárt! – szól a turistára társa.
A pincér azonnal hozta a mustarda-t.
„Magyarul” megértette.
Ízelítő az 1Tim 4. f.-ből:
A keresztény élet szabályai
A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és ördögi tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívő és igazságot ismerő ember hálaadással fogyassza. Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli… Utasítsd el a képtelen, ostoba meséket, inkább gyakorold magad az istenfélelemben. A test gyötrésének ugyanis kevés a haszna, de az istenfélő élethez kapcsolódik a jelen és a jövendő élet ígérete… az élő Isten minden embernek üdvözítője, kivált a hívőnek. légy a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban... legyen gondod a felolvasásra, a buzdításra és a tanításra… tarts ki, hogy előre haladásodat mindenki lássa… Légy állhatatos. Magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted. Közöm.
Nekem most ezt mondja: a világ tele van megtévesztéssel. Vannak, akik tiltják bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet... Inkább az istenfélelemre törekvés jó. Ennek útja a szeretet, hit, tisztaság, kitartás a jóban.
2017.09.16. 06:53 emmausz
Változó anyanyelvünk
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6112868392
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek