A középkorban élt misztikus Bingeni Hildegard életéről szóló regényt olvasom. Benne ezeket a sorokat: „Kemény idő járnak, de nem Isten büntet minket a veszteségekkel és az éhínséggel. Amikor az emberek egymás ellen fordulnak a háborúban, rettenetben, gyűlöletben és irigységben, akkor az elemek is egymásnak feszülnek és káoszt okoznak. A természet elemei borzalmas üvöltésben törnek ki. Az Istenhez [így] kiáltanak: Az emberek gonosz cselekedeteikkel ide-oda taszigálnak, mint egy darálóban. Ezért az ő hibájuk, hogy a gyümölcsök és a növények és minden, ami zöld, elhervad, ahelyett, hogy táplálna minket. … Az ember bocsát ki természetellenes, egészségtelen nedveket álnok tetteivel, az ember a hibás azért, hogy a levegő tisztátalanságokat köpköd.”
Szívesen felejteném ezeket a gondolatokat, de a napi hírek inkább erősítik, mint nem az olvasottakat. Az Irma és egyéb nevű hurrikánokra, a tornádókra, a kiszámíthatatlan és pusztító erejű zivatarokra, a meg-megújuló földrengésekre, a föld elsivatagosodására lehet mondani, hogy gyakoriságuk, nagyságuk hasonló a korábbi bármikori időszakokéhoz, csak a hírközlés technikája változott. Ma azonnal mindenről tudunk, és a rossz hírekről kiváltképpen.
Van ebben is valami, de érzésem szerint rosszabb a helyzet. Sokszerű támadás éri a társadalmakat. A megapoliszok kialakulása, az össznépi elvándorlások, az általános elidegenedés, a közösségek hiánya, az igazi értékek helyett a hamis bálványok istenítése mind-mind zsákutcába terelik a népességet. Kevesen mondják, és alig kapnak nyilvánosságot az olyan megfogalmazások, miszerint mindenkinek kijár az emberi méltóság, mind valamiképpen értékesek, szeretetre születtek, sokszerű tehetséggel megáldottak, „Istenre képes” teremtmények.
Ízelítő a Timóteusnak írt második levél 1. f.-ből:
Bevezetés
Pál... Timóteusnak: Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól!
Buzdítás az evangélium hirdetésére
éleszd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned. Isten az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk… vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt… Jézus legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal, amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem… Eszményed az a tanítás legyen, amelyet Krisztus Jézus hitében és szeretetében tőlem hallottál. Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével… az ázsiaiak mind cserbenhagytak… Oneziforusz családja iránt legyen az Úr irgalmas, mert sokszor vendégül látott… Közöm. – Az első mondat választható misekezdő mondattá lett. – Kézföltétele jelzi, hogy Timóteus püspök lett. Pál szavai kb. azt körvonalazzák, „ha vele szenvedünk, vele feltámadunk”. Az igazsághoz híven leírja, hogy érték őt kudarcok is bőven. De nem támad, hanem közbenjáró imával kéri rájuk Isten irgalmát. Ha minket támadnak, utánozzuk Pál gesztusát.
2017.09.19. 06:21 emmausz
Katasztrófa sújtotta világ
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6112877048
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek