Levél, Levelek. A közös bennük, hogy mindkettő egy-egy település neve.
Levele? Mije van a fának? Levele. Hát akkor le vele! – mondják koccintás közben a borozók.
Levelek. Az internet, az okos telefonok, az SMS-ek, az emailek, a skype és egyéb huncutságok világában csaknem teljesen kimúlt az episztola mint irodalmi műfaj, de úgy is, mint hasznos információk továbbítási módja. Még leginkább a hivatalos levelezés maradt meg, no meg az esküvői meghívók küldése.
Szüleim (és valameddig mi is) még leveleztünk. Zsuzsa lányunk elolvasta ezek átmentett töredékét, és az jutott eszébe, hogy az Amerikában élő, magyarul már nem tudó, de az ősök iránt érdeklődő unokatestvéreknek angolra kellene fordítani ezeket a leveleket. Van igazsága. A gyökerek honnan ismerhetők meg, ha eleink nem beszéltek róla nekünk, vagy csak vajmi keveset? Ez a generáció még utolsó esélyt kapott arra, hogy az elődök levelezéséből kitapintsa saját családja múltját, már ha abban a szerencsés helyzetben van, hogy ezek a kézírásos anyagok a rendelkezésére állnak.
Tegnap bele-beleolvastam a levelekbe, és egy letűnt kor körvonalai bontakozódtak ki előttem némi személyes vonatkozásokkal.  
Megtehettem, mert egykor számítógépre vittem az anyagot. Megtehettem, mert ugyan az újratelepítést megúszta az információkupac, mégis valahogyan a lomtárban akadtam rá a legszemélyesebb anyagokat őrző mappákra. Milyen szerencse, hogy észrevettem.
Milyen szamár is az ember!
Tudván tudom, hogy a számítógépen őrzött anyagok nagyon efemerek, sérülékenyek. Elég egy technológiai váltás vagy néhány nem ellenőrzött mozdulat, és elszállnak, mint a győzelmi zászló. Még a külső tárhelyre való mentés se megnyugtató megoldás. Talán a papírra történő másolás, ne adj Isten sokszorosítás a legcélszerűbb. Már ha csakugyan komoly a szándék arra, hogy megőrizzük a múlt egy személyes szeletét, vagy akármit a jövő generációinak.         
Ehhez persze működő nyomtató szükséges.
Na, majd…
Ízelítő a 2Tim 2. f.-ből:
Az apostoli munka jutalma
Légy hát Krisztus kegyelmében erős… Vállald velem együtt a nehézségeket… Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba… A versenyző csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd… Ne felejtsd, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból… bilincsbe is vertek, de az Isten szava nincs megbilincselve. A választottakért tehát mindent eltűrök,… ha meghalunk vele, majd élünk is vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg.
Az evangélium tanítójának feladatai
…az üres szóharc …nem jó semmire, csak a hallgatók tönkretételére... A haszontalan, üres szócsépléstől óvakodj. Ez ugyanis… úgy terjed, mint a rákos daganat... Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedj igaz életre, hitre, szeretetre és békességre… Az … értelmetlen viták elől térj ki… az Úr szolgája ne veszekedjen, legyen mindenkihez barátságos, …ügyes és türelmes. Ellenfeleit szelíden intse, hátha megadja nekik az Isten a megtérést... Közöm. – Olyan ez a fejezet, mint egy paraneisis. Mit tegyél, mit ne, hogy tedd, hogyan ne. – Szállóigévé lettek ezek a mondatok: ha meghalunk vele, majd élünk is vele; ha tűrünk vele, uralkodni is fogunk vele. Ha azonban megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg. Hatalmas igazságok. A végét kiemelem külön is. Ellenünkre is hű marad, mert ő olyan. – Köreinkben is dívik az üres szóharc. Mennyire igaz vonatkozó megállapítása: nem jó semmire, csak a hallgatók tönkretételére. Akinek füle van, hallja meg!