Mickey webnaplója

Hogy mi minden számít munkának, elég bajos behatárolni.
Szatmári Sándor: Kazohínia c. sci-fik kora előtt írt tud-fant regényében a racionálisan és minden érzelem nélkül élő társadalomban a szerelmet nemi munkának tekintik és úgy is folytatják le. Az én esetemben – különösen is, hogy borotválkozás közben a tükörben megpillantottam véraláfutásos szememet – munkának számít már az olvasás is. Pláne akkor, ha tekintetbe veszem, hogy elég jó tempóban olvastam végig Anne Lise Marstrand-Jørgensen Hildegard c. életrajzi regényét.
Kb. akkor élt ez a jó misztikus, amikor nálunk Szent István uralkodott, és amikor Rőtszakállú (alias Barbarossa) Frigyes abajgatta a németeket, és császár kívánván lenni.
A hosszas élettörténet során az írónő számos epizódban mutatja meg a maga naturalista módján a középkori valóságot. Amiért írok a regényről, annak az az oka, hogy a jó Hildegard ez előtt ezer évvel misztériumjátékokat írt látomásai-sugallatai alapján. Ezekben apácák énekhangján szólaltattak meg olyan nehezen fogható dolgokat, mint az erények, a bűnök, Isten és ember viszonya. Róluk olvasván azonnal eszembe jutott Dienes Valéria és Bárdos Lajos néhány közös munkája, a múlt században megírt misztériumjáték, kórus-zenei aláfestésű orkesztika (mozdulatművészet). Ilyen munkájuk volt a Hajnalvárás és a Nyolc boldogság című (és még sok egyéb). Mi is énekeltük az utóbbi misztériumjátékot, közben hozzáértő nők balettszerű mozgással támasztották alá az elhangzottakat.  
Visszatérve az igen részletező kötetre, végig azt vártam, hogy bőven megidézi azokat a sugallatokat, amelyeket átélt és lediktált a misztikus (mivel nő, talán a misztika titulus volna helyénvaló, ha nem volna félreérthető). Ezzel adós maradt a könyv, viszont nem maradt adós azzal, ami minden életrajzírás sajátja, hogy a végén meghal, akit megismertünk.
Még megemlítem, hogy Hildegard von Bingen-nek három éves korától kezdve haláláig visszatérő látomásai voltak, ahogy nevezte – az Eleven Fény-nyel került kapcsolatba. Olyan színeket, formákat, hangokat érzékelt, amelyeket képes volt átadni, ha csak töredékesen is. Járt „odaát”, látott előre-hátra az időben, számos gyógyulás fűződik a nevéhez.
Érdemes volt „olvasási munkámat” tartósan belefektetni megismerésébe.                            
Ízelítő a Titusznak írt levél 1. f.-ből:
Címzés és köszöntés
…kegyelem és békesség Istentől, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől!
A krétai egyház szervezése
Kréta szigetén… a városokba presbitereket rendelj (feddhetetlen és csak egyszer nősült, akinek gyermekei hisznek…). A püspök …legyen feddhetetlen, … vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett. Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján,… az  elégedetlenkedőket… el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s ártalmas dolgokat tanítanak. … „A krétaiak örök hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók. [Epimenidész]” ... A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük… semmi jóra nem képesek. Közöm. – A rossz állandó „nyomatása” feldúlja az emberek nyugalmát, közösségeit. Mennyire meg kellene gondolnia a telekommunikációs eszközöknek ennek az igazságát. Mennyire le kellene állítania magukat azoknak, akikből fröcsög a szitkozódás, az állandó elégedetlenkedés. Bár tudnák, hogy milyen ördögi, amit tesznek. Romlott az értelmük? – Minden krétai hazudik. Egyik korai említése erre a levélre megy vissza.