Mickey webnaplója

Feleség születésnapját ünnepeltük tegnap mi ketten, Zs.-ék négyen,  M.-ék négyen és Bl. keresztanyja. Á. szerint nálunk jó a kajafelhozatal, és máskülönben is szeret itt lenni. Hát hogyne, amikor ebéd előtt fél órával bevághat két vajas szendvicset, és nem szól rá a házmester (neki legyen mondva, becsülettel helyt állt ebédkor is). És ha félóráig áll a zuhany alatt, akkor se szól rá a házmester. Egyébként is csecsemőkorában már belakta kies otthonunkat. Így némileg hazajár. 
De ha már ebéd. Akkora volt a mennyiség, hogy két napra elegendő lett, és még maradt is. Ugyancsak tegnap történt, hogy másodszor is megtámadtuk a komfortos Mészkő parkot. Most is működött minden. Tetszett a gyerekeknek a csodavilág. Kattintgattam. Egyszer csak elém fordul egy menyecske, és azt mondja, hogy ő a Sz. Zsuzsi. Mondom, persze, megismerlek, látlak a FB-on. Illedelmesen üdvözöltük egymást, majd a három unokatestvér találkozott. M. innen helyből, Zs. Móvárról, Sz. Zs. pedig D.kesziről. Randevút nem lehet alkalmasabban megszervezni.     
***
Ma reggel agapé. Egy idős néni elhalad a vasvirágok mellett és megjegyzi: De gyönyörű vagy. És megsimogatja a szirmokat.
***
François csaknem minden nyáron megmosolyogja énekünket, úgymond: „Ne félédkezzél el, széngén magyarokról.” Valahogyan zavarja az állandó(vá lett) jelző: szegény magyarok. A mesék elején ugyanígy: Egyszer volt egy szegény ember…
D. válasza mai blogbejegyzésében:
„Magyarok Nagyasszonya, Mária-ünnep. Énekeljük korábbi himnuszunkat, amibe hiba csúszott.
"..édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról..."
Vagy az önsajnálat-, vagy a megkülönböztetés bűne.
Tehát: ne feledkezzél meg szegény és gazdag magyarokról...”
Persze, mondanám én, de akkor nem jön ki a szótagszám, hacsaknem triolákban szaporázva.
***
Olvasom a norvég politikusnő, Janne Haaland Matláry könyvét (Akit az igazság megtalált. Helikon), és benne ezt a gyönyörű mondatot „A megbecsülés egyszerűen azért jár minden embernek, mert él, nem pedig azért, mert hasznos.” (42.) Vannak további világító mondatok is. Itt nincsenek szabályok, kivéve egyetlen elvárást, a toleranciát.  Ezt azonban „zsarnoki módon gyakorolják: csak az tolerálható, ami politikailag korrekt”. Vagy helyre tesz egy fogalmat: a büszkeség és hiúság ellenében megjelenik az alázat. (43.) A büszkeség olykor bennem is felhorgad, de tudván tudom, hogy hiúság ez az érzés.  
Ízelítő a Zsid 13. f.-ből:
Erkölcsi intelmek
…testvéri szeretet, vendégszeretet, … foglyok, üldözöttek, házaséletet tisztasága, megelégedettség elöljáróitok tisztelete…. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké… Jézus a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet…  vállaljuk gyalázatát,… nincs itt maradandó hazánk, Istent dicsérjük…  jótékonyság, az adakozás… engedelmesség elöljáróknak…
Befejezés
Imádkozzatok értünk! … A békesség Istene, aki Jézust feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát… Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen. Közöm. A levél írója az által megszólított zsidóknak életvezetési tanácsokat ad, majd búcsúzik a viszontlátás reményével. Tanácsai általános érvényűek, megfontolásra érdemesek.