1 Fama est, hogy Latabár az ötvenes évek elején egy jelenetben a kezében tartott Rákosi-képpel járkált körbe a színpadon, és tétovázva kérdezte: Hova akasszalak? A morbid humort nem szerették a rend őrei, és ezért egy hétre a komikust kivonták a forgalomból. Lelkére kötötték, hogy egy szót se többé. Nem kérdezhet semmit a képpel kapcsolatban. A következő héten folytatódott a műsor, Latyi kezében a képpel némán körbejárt, néha megállt, a közönségre kacsintott, nem szólt egy szót se, megint tovább vitte a képet, megint a falhoz igazította, megint a közönségre nézett. Nagy siker volt, mindenki értette.
2 Pápán a seregben építőbrigádunk egyik vezetője P. százados volt. Meggyőződéses kommunista, aki szerint március 15-e semmi a NOSZF-hoz képest. Alig voltak halottjai. Általában lózungokban beszélt hozzánk. Ilyeneket mondott: „A KISZ a párt előkészítő iskolája.” Meg: „hajrá fiúk, dolgozó népünk!” Munkánkkal sose volt megelégedve. Erre is talált egy formulát: „Gyenge kezdés után erős visszaesés” – értékelte teljesítményünket. Utóbb már csak gépiesen mormogta oda nekünk: Gyenge kezdés – erős visszaesés, vagy csak: erős visszaesés. És ment tovább, mintha köszönésnek szánta volna.
3 Van ez így másokkal is. Kedves barátaink mesélték: Egy orosz filmepizód: Szibéria, rabok, nagyon éhesek, várják a cárnő csomagját. Amikor megérkezik, izgatottan bontják, majd elképedve szembesülnek a valósággal: KNYÍGI. Csupán könyveket kaptak, ennivalót nem. Vissza barátainkhoz. Egyszer jön haza lányuk éhesen. Kinyitja a frigót, körbenéz, becsukja, és csak ennyit mond: knyígi.
4 Itthon is vannak olyan visszatérő párbeszédfoszlányok, amelyeket kölcsönösen megértünk. Az egyik ilyen kétségtelenül a lépcsőházi levelesládához kötődik. Nyitom, s az esetek többségében semmiféle borítékot nem találok benne. Nos, ilyenkor szoktam megjegyezni szerényen, hogy továbbra is késik a Nobel-díjam. Nem mintha várnám, nem mintha rászolgáltam volna. De hát a humor kedvéért.
Ma megint megnéztem a levélszekrényt, amely üresnek találtatott. Már csak ennyit mondtam: Késik…
T. tudta, miről beszélek.
2017.11.16. 05:46 emmausz
Félszavakból
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5713282373
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek