Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: Köszönöm, Mick, letölthetem e-könyvben az egészet, csak nagyon rossz a régi könyv betűje meg sűrű a szedés, ezért lenne jobb papíron olvasni. J. a Csobánka téri részlegben dolgozik, de szerzeményezn... (2017.11.29. 09:20) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • emmausz: Emlékeim szerint még nem láttam ott soha ezt a három kötetet, de hátha. Lányod a Platán könyvtárat vezeti? Ha jól értem. (2017.11.29. 06:46) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • Klári Bodó: Ábránd (jav.) (2017.11.28. 21:01) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • Klári Bodó: Mick, ha véletlenül az utcai könyvszekrényben megtalálnád akár egyik kötetét a Visszaemlékezéseknek, ugyan, hozd már el onnan a számomra. A lányom a közeledben dolgozik, egyik unokám meg ott lakik a... (2017.11.28. 21:00) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • exbikfic: @emmausz: Ez így van, rémisztgetik az embert folyamatosan. A kórházas-orvosos filmekben is kivétel nélkül mindig előfordul egy különleges, nehezen diagnosztizálható, súlyos betegség, amiről az ember... (2017.11.24. 18:08) Retro
  • Utolsó 20

2017.11.28. 11:33 emmausz

„HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin

Kezembe került Eősze László könyve: Kodály Zoltán életének krónikája. Valamikor végigolvastam Kodály háromkötetes munkáját (Visszaemlékezés), így ez a mostani kiegészítette és részben megismételte az egykor olvasottakat. Mindenképpen élvezet volt belemerülni egy olyannyira gazdag életpálya eseményeibe, szembesülni Kodály kiragadott nyilatkozataival. Hihetetlen, hogy Kodályt hányan és hányszor támadták, mint ahogyan azt is hihetetlen, hogy honnan merítette az energiát, hogy nem roppant össze a meg-megújuló támadások kereszttüzében. (Pl. Béldi Izor, az egyik legtekintélyesebb pesti zenekritikus, így végzi kritikáját: „Kot-kot-kot-kot-kot Kodály, Zoltánka ne komponálj").
Vélhetően tanultságából fakadó hite, képzelőereje, a munkásságából fakadó hasznok előre látása lendíthették tovább az általa elképzelt úton. Az ő kreatív muzikalitására jellemző, hogy amikor kórusának négy szólamban kellett elfújnia az angol himnuszt, de csak a dallam volt meg, sebtében írt három kísérőszólamot egy papírfecnire. Vagy amikor Kabalevszkijt emlékezteti, hogy az általa írt darab népzenei motívumra hajaz. Az orosz komponista elismeri, hogy csakugyan egy kabard dallamtöredéket használt évtizedekkel korábban készült darabjához.
Elképed az ember, hogy Kodály ki mindenkivel találkozik, folytat eszmecserét zenéről, zenei nevelésről. Úgyszólván korának minden jelentősebb képviselőjével, Brittentől Menuhinig, Poulenc-tól Milhaudig, Casalstól Karajanig.
Mi még énekeltük tanítványának, Seiber Mátyásnak a miséjét. Vele is összefut Londonban. Aztán 1960-ban éri a hír, hogy Seiber meghalt baleset következtében. Amennyire ismerem a történetet, Seiber halálát homály, titokzatosság övezi. Afrikában népdalgyűjtése során tűnt el, hogy többé sose kerüljön elő.
Yehudi Menuhin évekig várta, hogy Kodály elkészítse számára a kért hegedűversenyt. Olykor levélben sürgette: „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” Az oly termékeny komponista valamiért ezt a kérést nem tudta teljesíteni. Hogy miért, ezt halálával magával vitte. Ma már odaát megbeszélhetik, hogy miért nem készült el soha, és mi lett volna a darabban, ha mégis.    
Kodály jól ismerte zenei gyökereinket, és munkásságával a jövőt szolgálta. Mint sokszor hangoztatta: „Kultúrát nem lehet örökölni… kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszíteni könnyű...”
Én elmondhatom, hogy az ő iránymutatásának megfelelő képzést kaptam gyerekkoromban. A Kodály-módszer, a szolmizálás, a dallamfelismerés, a szolfézs nyomon kísérte zenei képzésemet. Nem bántam meg, sőt nagyon szerettem benne lenni a zenében.

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5513400195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Klári Bodó 2017.11.28. 21:00:44

Mick, ha véletlenül az utcai könyvszekrényben megtalálnád akár egyik kötetét a Visszaemlékezéseknek, ugyan, hozd már el onnan a számomra. A lányom a közeledben dolgozik, egyik unokám meg ott lakik a szomszédban, érte mennének... Ábrádból ötös! De azért köszönöm, hátha.

emmausz 2017.11.29. 06:46:05

Emlékeim szerint még nem láttam ott soha ezt a három kötetet, de hátha. Lányod a Platán könyvtárat vezeti? Ha jól értem.

Klári Bodó 2017.11.29. 09:20:29

Köszönöm, Mick, letölthetem e-könyvben az egészet, csak nagyon rossz a régi könyv betűje meg sűrű a szedés, ezért lenne jobb papíron olvasni.
J. a Csobánka téri részlegben dolgozik, de szerzeményezni az Arató térre jár heti egyszer. A könyvtárosság se olyan nyugis munka, mint volt.