Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • emmausz: Kicsit utal a képzettek távozása nyomán keletkezett űrre. Ha a tendencia felerősödne, jaj volna ne... (2018.03.27. 14:50) Normális???
  • emmausz: Holnap kolonoszkópos jelölés. Csüt. műtét. Üdv mik (2018.03.25. 17:39) ...ha már a témák nem keresnek engem

Utolsó kommentek

  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • exbikfic: Mielőbbi teljes felépülést kívánok! (2018.04.18. 20:05) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • gond/ol/a: hát képzeld, én még mindig nem tudom, hogy ki(k)re fogok (fogjak?) szavazni...csak azt , hogy fogok... de a gyülölködésből nekem is abszolút elegem van, de minden oldalról! úgyhogy ez csak megnehezi... (2018.04.05. 12:58) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • Utolsó 20

2017.11.29. 09:27 emmausz

Papok publikálták

A kép: tükörjég az úton rajta az autó. Itt nincs se fék, se gáz. A jelentés, ha jól sejtem, a Glatteis a fogyasztói társadalom „újbeszél” ideológiája…, az autó sofőrje az egyház papja, aki ezen a jégáron próbál valamit kezdeni az autóval. Idegőrlő a tánc. Aztán egy idézet az első János-levélből: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül.” (1Jn 4,10) E gondolatok Brückner Ákostól.
Majd egy másik paptól: „Egy ténykérdés, amit minél hamarabb ismer föl az ember, annál békésebb az élete: SENKI vagyok!... Ha felismerte, elfogadta, akkor vele nem lehet kitolni, nem lehet kisemmizni, nem lehet méltánytalan helyzetbe hozni, mert elfogadta az utolsó helyet.” (Kabar Sándor)
Mindenki
Minden
jó cselekedetet, amelyet Isten már a világ kezdetétől fogva az emberek szívébe helyezett, elő akar hozni belőlünk. Ugyanis

minden ember szívében ott van a jóság és a szeretet. Jézus azért jött, hogy ezt a szeretetet felszínre hozza sz emberek szívéből.
Mindenki a mennyei Atyától származik, és szeretettel lett megalkotva.
Mindenkit az ő egyszülött Fia, Jézus Krisztus váltott meg a haláltól, és ez is szeretetből történt.
Mindenki a Szentlélek, vagyis Isten szeretetének lett a temploma, ezért
minden emberi élet szent, és
minden ember eredendően jó. (Varga László)
***
Kezdetben artikulálni kezdtek az emberek. A beszéd nemcsak hogy kialakult, hanem alkalmasnak bizonyult arra is, hogy a törzsi történéseknek a mikéntjét megőrizze. Apáról fiúra szállt a szájhagyomány, sokszor ritmusokba szedve, énekelve. A nótafák két lábon járó kottatárképpen működtek, a regösök pedig kétlábon járó történelemkönyvekként. De a mindennapi embereknek is hasonlíthatatlanul jobb volt a memóriájuk, mint a maiaknak. Mondják, hogy egy nemzetközi diákotthonban összekerült egy európai egy afrikaival. A sápadtarcú megkérdezte társát, hogy miért nem jegyzetel az egyetemen. Mire az: Mert nincs rá szükségem. Hogyhogy? – firtatta tovább az europáer. Megjegyzem, amit hallok. Aztán rákérdezett a hitetlenkedő az egyik előadásra. A fekete csaknem szó szerint megismételte, a professzor mondatait. Ma a hallottak bevésése már nehézkesen megy. A memoriterek bebiflázása kitartó munkával még sikerül. Igaz, hogy idézni tudjuk életünk végéig a megtanult szövegeket. Még ide kívánkozik Szent-Györgyi Albert véleménye, aki szerint a fejünk nem arra való, hogy teletömjük lexikális tudással, hanem a kreatív gondolkozásra. Elég tudnunk, hogy melyik könyvben találjuk meg az éppen szükséges adatot. Pl. Sz-Gy.-i A. nevének helyes írásmódját az Akadémiai kislexikon második kötetében ellenőriztem. Tehettem volna még a Google-keresőn keresztül is.
Ugyanis már nemcsak a szájhagyománytól és a memoriterektől távolodtunk el, hanem a Gutenberg-galaxistól is. Fantáziánk feljesztése helyett a szemek kívánságai uralják mindennapjainkat. Mindent a szemnek, semmit a képzeletünknek. A digitális technika lefedi az élet megannyi területét. Nem regényt olvasunk, hanem filmet nézünk. Videót és hatalmas mennyiségű fotót készítünk. Ugyanis szemünk mérhetetlenül több információt képes szelektálni-feldolgozni, mint amennyit az olvasással bevéshetünk. Úgy látszik, hogy a rohanó tempó kikényszerítette információs dzsungelből nincs visszaút.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr613403047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.