Az anekdota így szól: A kastély ünnepre készül. A hintó előáll, keresztlőre készülődik az előkelőség. A kis csöppség láthatóan élvezi a helyzetet. Elindulnak a templomba. A templom kapujában felsorakoznak a jobbágyok is. Egyikük kisgyereke a keresztelendőre mutatva megszólal:
– Jé, milyen kicsi –, és máris Jakabffy.
Mára ugye decemberre váltott a naptár. Még csak épp, hogy megfogalmaztuk újévi jó kívánságainkat, és máris december. Még nem is döntöttem el, hogy az ifjú házasok programjára elmenjünk-e, és máris 71 múltam. Nem akarom túlragozni a dolgot, de nagyon gyorsan emelkednek a házszámok életünk egyirányú utcájában.
***
Hajnalban csonttá fagyott az autónk. Úgy kellett kirugdosni az ajtók egynémelyikét, aztán vakartuk, aztán összeakadtak az ablaktörlők. Persze, mert az egyik késedelmes lett a letapadástól. Mindez a múlté, hála a 13-as csillagkulcsnak.
Viszont az idő a verőfényes havas időben kivált alkalmas fotózásra. Deske hajnalban saját blogjában megjegyezte: Mindez ingyen. Ha süt a Nap. Ha nem, akkor más van. Most süt a nap. Máskor meg tényleg más van.
Nosza felvettem a pitymallatot, fel a reggelt, néhány képet készítettem a HÉV-re várva is. Majd mutatom.
T. hazahozta Emmerich Katalin eddig még általam nem olvasott könyvét. Most az van soron.
2017.12.01. 12:43 emmausz
…és máris december
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3513408841
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek