Mickey webnaplója

A Miklós név se túl sűrűn, se túl ritkán alkalmazott keresztnév. Valami véletlen folytán gimnáziumi osztályunkban négyen voltunk Miklósok, ami azért elég figyelemreméltó, tekintve, hogy szűk 30-as létszámú banda volt a mienk. A Miklósok ábécérendben: BM, GyM, MM és VM. Miklós napon minden évben ugyanebben a sorrendben egymásután felszólított kedvenc magyartanárunk felelni. Számomra máig érthetetlen okból addig-addig nyaggatott az aktuális anyaggal, míg teljesen össze nem zavart, hogy felkészületlenségünkre hivatkozva fejenként egy-egy nagy egyessel jutalmazhasson négyünket. Először pánikoltunk, mert megmagyarázhatatlanul ellenséges magatartást véltünk részéről megvalósulni. Másodikban nagyon tanultunk, mert azt képzeltük, hogy nem tud rajtunk kifogni. Bizony kifogott, mert nála volt a napló és az íróeszköz. Harmadikban megismétlődött a helyzet, és ugyanúgy végződött. A négy Miklós beszekundázott cudarul. Lassan már rutinná vált, a Miklósok Mikulás-napi leszerepeltetése. Így érkeztünk meg negyedik gimnáziumi évünkig, így az utolsó Miklós-naphoz. Máig emlékszem társaim nyugodtságára. Ujjal mutogattak ránk, és kezüket dörzsölgették. Most megismétlődik a móka: egyenként fogunk elvérezni, miként már három ízben.
December elején Tóth Árpádot tanultuk.
Indult a felelés: „K. Sándor, állj fel, halljuk, Elégia a rekettyebokorhoz.” K. Sándor felállt és csak ennyit szólt zavartan:
– Tanár úr, ma Miklós nap van.
– Tudom, fiam. Megismétlem K. Sándor: Halljuk, Elégia a rekettyebokorhoz.
– Nem készültem, mert ma Miklós-nap van.
Nem részletezem azt a legorombítást, amit Sándor barátunk kapott. S a hadjárat folytatódott. Kb. 15 egyest kaptak azon azt órán – nem Miklósok.       
Fél évszázad távolságból a fricskájára emlékezve mit is mondjak? Tanárunk vicce volt, amit négy év hosszan mesélt el, mire a csattanóhoz ért? Tudatos viselkedés a részéről, hogy hatalmas (mű)felháborodással vegyen rá bennünket az érettségire való felkészülés komolyságára? Mikulás-napi ajándéka a Miklósoknak három év megpróbáltatásai miatt? Nem tudom. Sose kérdeztem meg tőle. Így hát titkát sírba vitte.
Nyugodjék békében!