Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

Utolsó kommentek

  • Klári Bodó: Köszönöm, Mick, letölthetem e-könyvben az egészet, csak nagyon rossz a régi könyv betűje meg sűrű a szedés, ezért lenne jobb papíron olvasni. J. a Csobánka téri részlegben dolgozik, de szerzeményezn... (2017.11.29. 09:20) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • emmausz: Emlékeim szerint még nem láttam ott soha ezt a három kötetet, de hátha. Lányod a Platán könyvtárat vezeti? Ha jól értem. (2017.11.29. 06:46) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • Klári Bodó: Ábránd (jav.) (2017.11.28. 21:01) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • Klári Bodó: Mick, ha véletlenül az utcai könyvszekrényben megtalálnád akár egyik kötetét a Visszaemlékezéseknek, ugyan, hozd már el onnan a számomra. A lányom a közeledben dolgozik, egyik unokám meg ott lakik a... (2017.11.28. 21:00) „HOGY HALAD A HEGEDŰVERSENYEM?” - kérdi Menuhin
  • exbikfic: @emmausz: Ez így van, rémisztgetik az embert folyamatosan. A kórházas-orvosos filmekben is kivétel nélkül mindig előfordul egy különleges, nehezen diagnosztizálható, súlyos betegség, amiről az ember... (2017.11.24. 18:08) Retro
  • Utolsó 20

2017.12.07. 11:05 emmausz

Jobb

Jobb…
Jobb adni?
Jobbadán igen.
Magyarán szólva többnyire igen.
De kapni se rossz.
Tegnap történt, hogy az ötéves Levi fiú megjelent az ajtónkban, és a kezében szorongatott egy papírcsíkot, amelyből csillagocskák voltak kiszaggatva. Mint mondta, az óvodában csinálta nagypapának, és hogy ez egy valóságos könyvjelző. Olyan csillogó szemmel adta át, amilyennel nem szokták sem a prima primissimát, sem a Nobel-díjat átadni. Ettől aztán nagyobb is az értéke, mint amazoknak. Örültem figyelmességének, mint Micimackó csacsija, a Füles a léggömbnek és a praktikus csupornak. Mire Levi kibújt télikabátjából és levette sapkáját, már bele is raktam az általam olvasott vaskos kötet megfelelő helyére. Mutatom Levinek funkció közben. Mire ő anyjához:
 – Nézd, anya, a nagypapa máris használja a könyvjelzőt. Belerakta a könyvébe, hogy tudja, hol tart az olvasásban.
És ezt is változatlanul ragyogó szemmel vezette elő. Levi (de Domi is) a jelenben él, nincs múlt, nincs jövő. A most van, lehetőleg a most boldogsága, elfogadottsága, biztonsága és szeretete, amely árad, amelyre vevők, és amely árad alakuló személyiségükből. Van közöttünk egy olyan biztos kapocs, amely összeköt, amit nem kell magyarázni, de nem is lehet, de amely maga az élet. Ennek a jele, hogy kiesnek az időből, és pl. nem kívánkoznak hazamenni. Nem mintha otthon nem szeretnének lenni, de hát mivel a jelenben lubickolnak, és az jó, nem kívánnak változtatni rajta. El ugrabugrálnak a méretes nappaliban, szívesen bújócskáznak, csak legyen hozzá játékos partnerük.         

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8413452383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.