Mickey webnaplója

Barátunk, J. évek óta légszomjjal küszködött. Tudni lehetett, hogy ebből nem igazán van szabadulás. December 8-án (Szeplőtelen Fogantatás ünnepe) kapjuk az értesítést, hogy elhunyt. Temetik itt és itt, ekkor és ekkor. Mi tehát „akkor” „ott” voltunk a templomban, ahol is a misét az ő lelki üdvéért mondták. Valami furcsa érzésem támadt a mise kezdetén. Hirtelen Szilas Abonyi miséjének a krédója szólalt meg bennem elemi erővel, de nem az eleje, hanem a közepe: ...et ressurrexit in tertia die. Meglepődtem, mert nem illett egy gyászmise hangulatához sehogy se. Ám jó érzéssel töltött el, hogy a lényeget tolmácsolja: Feltámadt a halálból… Na igen. Ez nagyon jó hír.
Maga a temetés is meglepően békés módon következett el. Nagy tömeg, csend, nyugalom, senki se ideges, senki se feszült, senki se kétségbeesett. Talán tudták, amit én nem.
Merthogy az történt, hogy december 8-ra virradó hajnalon közös ismerősünk álmot látott. Az álomrészlet arról szólt, hogy J. nem kap levegőt. Ekkor megfogja a kezét egy fehér ruhás alak, Mária, és magával viszi. Az álom magát az álmodót és társát is meglepte. Telefonon érdeklődtek J. fiánál:
– Hogy van a papa?
– A papa meghalt.
Akkor hát igaz.
J.-t kézen fogta Mária, mintegy azt üzenve: J., gyere velem.
Felmerül az emberben: Hányszor mondjuk el az üdvözlégyet életünk során. Hányszor fejezzük be imigyen: „Imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján”. És ő imádkozik érettünk most és halálunk óráján. Amen.
***
„Élünk és meghalunk… hát kívánj szép álmokat” (Bródy János)
A telefon hozza-viszi a híreket.                 
Tudtad, hogy J. dec. 8-án „elment”? Nem tudtam. Isten nyugosztalja!
Tudtad, hogy E. kórházba került, rákkal operálták? Nem tudtam. Lehet érte imádkozni.
Tudtad, hogy Á. májusra várja harmadik gyermekét. Nem tudtam, de most már tudom.
***
Még megjegyzem, hogy 57 éve dec. 18-án hunyt el apánk. R. I. P.
***
Két éve megrendeltem egy mesekönyvet az Antikvarium.hu-tól, de már egyáltalán nem emlékeztem rá. T. persze igen. Még nem mondtam vissza a rendelést, és jól tettem, mert lányunk kérésére jegyeztettem elő. Most, hogy T. emlékezett rá, nekem is felderengett: Ahá, hát neki kellett csakugyan. Ha kiderülnek a részletek, mindjárt könnyebb az emlékezés is.