Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • exbikfic: A lényeget jól visszaadja a fordítás, tömörebben, mintha szolgaian lefordították volna. (2018.03.30. 22:11) Passió napja, nagypéntek
  • emmausz: Kicsit utal a képzettek távozása nyomán keletkezett űrre. Ha a tendencia felerősödne, jaj volna ne... (2018.03.27. 14:50) Normális???

Utolsó kommentek

  • emmausz: :) (2018.05.14. 10:29) Diakónusszentelés
  • Klári Bodó: "Mérgemben felébredtem" - ez annyira tetszett, persze a többi esemény is.:) (2018.05.13. 12:49) Diakónusszentelés
  • emmausz: Köszönöm szépen! (2018.04.18. 21:48) Lábadozva
  • exbikfic: Mielőbbi teljes felépülést kívánok! (2018.04.18. 20:05) Lábadozva
  • emmausz: Valahogy dönteni jobb, mint sehogyan se dönteni. :) üdv mik (2018.04.05. 14:11) Mostanában…
  • Utolsó 20

2018.01.12. 12:07 emmausz

Párhuzamos esetek

Egykori pégé-tanárunk, N. L. mesélte, hogy a negyvenes években megnyaggatták a nyilasok. A rabok körben álltak falnak fordulva, mögöttük pedig nesztelenül vonulgatott Kékkői Jóska, a nyilas. Nem lehetett kitalálni, hogy éppen merre jár. Egyszer csak megérintette a vállát, és azt mondta: Lacikám, te kellesz! Melyik bottal üsselek? Ugyanis a falon rövidebb-hosszabb, vékonyabb-vastagabb gumibotok lógtak.   
---
A kórházban hajnalban kezdődnek a vérvételek. Kit csak ujján szúrnak vércukor érték miatt, kitől egy kémcsőnyit vesznek INR-miatt, kitől három kémcsőre valót. És akad, akitől nem vesznek vért. Találgathattuk hát, hogy „kellünk”-e, vagy sem. Próbáltam felvenni a faarcot: Nincs közöm magamhoz. Ha meg akarnak szúrni, legyen, ha nem az is jó. Ha kell, tegyenek fel kanült, ha nem kell, az is jó.
***
A tanú c. film vége felé Pelikánt fel akarják akasztani, ám a siralomházban még kap kaját (marhahús vadasan zsemlegombóccal) és piát. Mint tudjuk, az akasztás elmaradt. „A fegyőr undorral vegyes irigységgel mondja: A gombócot is megzabálta, a rumot is megitta. Ki se végzik. Dohányt is kap. Egy brancs maguk, ne is tagadja.”       
---
Ha az embernek beleduruzsolják a fülébe, hogy koradélután hazaengedik, attól kezdve tűkön ül-áll-sátál, makacsul egy dologra koncentrálva. Mikorra készül el a zárójelentése, mikor kötnek útilaput a lábára.  És mennek a percek-tízpercek, órák… és semmi.  Koradélután hozzák az ebédet. Nahát, velem még számoltak? Számoltak. Az idő is jobban telik, ha közben eszeget az ember. Nekifog komótosan, és mindent fölfal, amit elé raknak. Tagadhatatlan, hogy a jelenet hasomlóképpen feszült, mint az elbocsátásra váró rabé, a filmfiguráé.  

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6813568795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.