Igen. Szürke az ég, szürke a latyakos hó, szürke a lombja vesztett fa, szürke a flaszter, szürke talán a kedvem is. A szürke se nem fehér, se nem fekete. A kettő vegyüléke. Szürke a kedvem, mert még sápadt vagyok, de mintha kezdene lazulni a hörghurutom. Megsokasodott piruláim mintha már-már túllőttek volna a célon, tenziómat példátlan alacsonyságba vitték, mértünk már 109-et felső értékként, persze kóvályogtam miatta, és gyorsan egy jó kávét kellett lezavarnom, hogy vérnyomásom mielőbb visszatáncoljon a szokott tartományba.
Igyekszem felszámolni blogolvasási restanciámat. Falom a bejegyzéseket, s ezek is szürkébe torkollnak. Van köztük szívderítő, és van lelombozó is.
Ma olvasom, hogy egy hete elhunyt France Gall, sanzonénekesnő. Velem korú volt. Nyugodjék békében. Olvasom azt is, hogy ma már inkább zavaró a hóesés. Igen, nekem is. Minden reggel fagymentesíteni kell a szélvédőt, az ablakokat, óvatosan vezetni, rétegesen öltözködni stb. De ha arra gondolok, hogy unokáim három óra hosszat szánkóztak két napja, akkor azt mondom: essen csak az a fránya hó, tapadjon csak hógombóccá, és hemperegjenek a gyerekek a hóban, angyalkát túrva benne.
Visszatérve a szürkeséghez, ez is szín, ha nem is a kedvencem. Unalmas, mint a galambszürke öltöny. A szürke mindent összevéve elviselhetőbb a vakító fehér fénynél, és a töksötétnél is jobb. Próbálok megbarátkozni vele. Tőlem Ady írhatja, hogy „Én nem leszek a szürkék hegedőse”.
Ő ne legyen.
Én elvagyok a szürkékkel, „szörkékkel”, mint „hegedősök”.
2018.01.16. 13:16 emmausz
Szürkék
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8413580031
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek