Mickey webnaplója

Valami nem stimmel a M.-rádió archívumába való bejelentkezéssel. Többször próbálkoztam, többször visszabeszélt, és én eluntam a kísérletezést. Végtére nem is olyan fontos, hogy szó szerint tudjam idézni Varga pp. szavait, aki tegnap előtt tizenegy óra húsz körül megint a lényegről beszélt. Próbáltam rá figyelni, már amennyire az éjfél közeledtével az ember kótyagos fejjel egyáltalán képes ilyesmire.
Nagyjából azt mondta a jó Laci sógor, hogy bár észbe vennénk, hogy a minket szerető Isten megkeresztelésünk által a világ leghatalmasabb ajándékát nyújtja át teljesen ingyenesen. Ez az ajándék abban áll, hogy Isten országa részeseivé tesz, azaz lemossa a Fiú vére bűneinket, és alkalmassá tesz bennünket az örök boldogságra. Ezzel még tennivaló sincs, vagy hát nem túl sok.
Az első, hogy higgyük el, hogy megkaptuk a belépőt a megváltottságba.
A másik, hogy ha felfogtuk, köszönjük meg.
A harmadik pedig, hogy hirdessük a háztetőkről ezt a hallatlan örömhírt, amelyben minden megkeresztelt részesedett.
Én mostanában szédelgek. Érthető okokból nem megyek fel a ház tetejére, hogy kikiáltsam, viszont posztokat rendszeresen szoktam írni, és az is eljut néhány olvasóhoz. Ezúttal deklarálom tehát az előbbiekben rögzítetteket. Annál is inkább, mert elvárás is tőlem, hogy tudatosítsam másokban, éppúgy részesedtek az örök élet gazdagságában, mint bárki más, aki meg van keresztelve. Ha ezt valaki mélységében megélné, eksztázisba esne, de az sem kell, hogy hatalmas lelki felemelkedést megérjen, a puszta tény hittel való elfogadása éppen olyan hasznos, mintha kitörő ujjongó öröm kísérné.