A bánat? egy nagy óceán
A bánat? egy nagy óceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
– írta Petőfi 1846-ban. Eléggé szangvinikus megfogalmazás ez.
Nemde?
– De, de. Ede.
***
Változik, mint az időjárás
Ez a szangvinikusság jellemzi pillanatnyi mikroklímánkat. Mire kisüt a nap, beborul. Mire beborul az ég, kisüt a nap. Mégha április volna, de január 20-at írunk! Igaz, elnyílt már néhány hóvirág, megjelentek barkák a mogyoróbokrokon, de reggel jégvirág termett az autó szélvédőjén. Alig győztük eltávolítani őket.
Változik, mint az időjárás, szoktuk mondani, de most mintha gyorsabban változna az időjárás, mint az időjárás.
***
Balázs Géza nyelvész egyik gyűjteménye: a nap szava. Ott olvasok ilyeneket:
- Csak azért hívtalak fel, hogy megmondjam: szeretlek.
- De kérem, ez a Kőbányai Sörgyár!
- Tudom.
…
- Egy utas komolyan megkérdezte a légiutaskísérőt az óceán felett: Miért álltunk meg?
…
- csillió év (Ide illik egy tini kiszólása a buszon: Ez az öreg ember 25 000 éve itt áll az ajtóban! Nem lehet tőle leszállni.)
…
- zsírkutya (nagyon jó értelemben)
HOGY MIK VANNAK???
2018.01.20. 12:44 emmausz
Vibrálások
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr10013590045
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek