Ma Balázs-nap van. Szokás szerint a FB-on köszöntöttem a Balázsokat. Három keresztgyerekünket és a többieket, akik nem a keresztgyerekünk. Hogy Szent Balázs Sebaste püspöke, nem annyira a szentek életéből, mint inkább Babits verséből, a Balázsolásból jön elő. Szent Balázs egyes betegeken segít, másokon nem (pl. Babits), … és így segít. Avagy Krisztus mindenkit meggyógyított? Nem. Akik arra voltak rendelve, hogy megmutatkozzék rajtuk az Isten dicsősége, azokon így vagy úgy, megmutatkozott.
Korábban írtam róla, hogy kedves ismerősöm (több, mint ismerős volt nekünk) éppen egy emelettel lejjebb fekszik a kórházban. Én 418-as, ő a 318-as kórteremben.
Isten nyugosztalja, elhunyt.
Ma temetik, temetjük.
Az Echo c. kiadvány hozott bennünket állandó kapcsolatba. Én írtam bele elég rendszeresen, ő szerkesztette alapot.
Az Echo, Mária visszhangja, medjugorjei történések lapja. Ma egy fokkal jobb e kegyhely egyházi megítélése, amennyiben már egyházilag is javallt a látogatása. Nem volt ez mindig így.
Mindenesetre azon gondolkodtam, hogy ő, aki hazatért az Atyához, kétségkívül átlátja,
miért van szükség jelentésekre,
hogyan áll a világ szénája,
mik az összefüggések a boldogság és a szenvedés között,
miért lett efemer a földi élet, és
hogyan tovább.
Azt is gondolom, hogy neki már jó.
Isten nyugosztalja!
Isten nyugosztalja...
Az élet megy tovább.
Ugyanis egy másik kedves ismerős házaspárnak ma született kislánya.
Őt is, szüleit is Isten éltesse! Élete legyen sokak örömére.
2018.02.03. 11:55 emmausz
Élet – halál – élet
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1213629826
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek