Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Kívánom, hogy legyen minden rendben, ha már így esett és elkerülhetetlen a beavatkozás. (2018.02.16. 16:20) Renoválás előtt
  • emmausz: köszönöm, köszönjük. (2018.02.09. 21:48) Rita, Anna
  • emmausz: Ez jó! Köszönöm. Nagy tereh esett le rólam. Hogy miért nem jutott eszembe ez az analógia. (2018.02.03. 11:52) Olvasás közben
  • emmausz: Pl. fantasztikus időrabló. Igen sok az ismétlődő hír. Nagyon sok felesleges közlés rabolja az o... (2018.01.31. 10:24) Összetartoznak
  • exbikfic: Már 6 éves? Isten éltesse sokáig! (2018.01.29. 11:49) Isten éltessen, L!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Kívánom, hogy legyen minden rendben, ha már így esett és elkerülhetetlen a beavatkozás. (2018.02.16. 16:20) Renoválás előtt
  • emmausz: köszönöm, köszönjük. (2018.02.09. 21:48) Rita, Anna
  • exbikfic: Isten hozta a pici lányt! Jó egészséget, sok boldogságot! (2018.02.09. 21:37) Rita, Anna
  • emmausz: Ez jó! Köszönöm. Nagy tereh esett le rólam. Hogy miért nem jutott eszembe ez az analógia. (2018.02.03. 11:52) Olvasás közben
  • exbikfic: Nem elírás, hanem kebel. Tömörkény gyakran használja, de kortárs, főleg bácskai íróknál és bácskai népzenei gyűjtésekben is sokszor előfordul. (2018.02.03. 11:22) Olvasás közben
  • Utolsó 20

2018.02.05. 06:24 emmausz

Arcok, tekintetek

Végignézve egy közösség arcain gondolatok ébrednek az emberben.
Arcok.
Mit érez a szobrász, amikor embert farag?
Mit dolgoz ki a leginkább élethűségre törekedve: a testet vagy az arcot. Nyilvánvalóan az arcot, mert az a legkifejezőbb része az embernek.
A test az csak test, ami ma van, és egy napon elenyészik, de az arc, noha az is a test része, valahogyan túlmutat önmagán.
Egy sugárzó tekintet arról mesél, hogy van az emberben értékesebb rész, amely az örökkévalóságra van kalibrálva, méretezve. Ezt próbálja megragadni a valamirevaló szobrászművész.  
Végignéztem egy közösség arcain. Meséltek a szemek, az életről tanúskodtak.
Lehet, hogy közhely, de igaz, hogy a szem a lélek tükre.
Másképp néz a koldus, aki reménykedve várja, hogy pénzt kap, s ha ennek e gesztusát felfedezi, akkor azt reméli, hogy nagyobb összeget kap.
Másképp néz az ember egy lábadozó betegre, aki iránt részvéttel van.
Másképp néz a gyerek szemébe, aki az esetek nagy részében bizalommal tekint vissza a felnőttre.
Megint másképp néz a jegyespár egymásra az oltár előtt, akik kölcsönösen egymástól várják boldogságukat.
Másképp néz a csendben imádkozó ember, szemét a végtelenre függesztve.
Másképpen figyel a zenész a karmesterre…
A példák száma a végtelenhez közelít. Mind azt igazolja, hogy a szem valamiképpen az önkifejezés eszköze a pelenkás kortól kezdve a sírig.
Megmutat valamit a lélekből.
Az emberi lét mélységeiből.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

http://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr8113634796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.